A ménkű a közelben csapott le, a mennydörgésbe beleremegtek az ablakok. Kelletlenül felnyíló szemeim előtt szertefoszlottak kacsalábon forgó palotám pompás termeinek képei, hirtelen elillant a kolbászból épült kerítés mámorító illata. A drágakövekkel díszített nyakörv sem szorított már, megadó sóhajjal nyugtáztam, hogy a hercegnősködésről csupán álmodtam, és hiába szakad az aranyat érő májusi eső, a temérdek égi áldástól nem leszünk ...
Tévedésről szó sincs, hamarosan itt lesznek. Érkezésükre kövér betűkkel figyelmeztet a kalendárium, ott áll fehéren-feketén, hogy a hét dereka után szép sorban mindenkihez bekopogtatnak. Rendre pontban éjfélkor nyomják le a kilincset, lépik át a küszöböt, és egy-egy teljes napig élvezik vendégszeretetünket. Borús hangulatukban romlást hoznak a világra, derűs jókedvükben bőséggel jutalmazzák házigazdáikat a csendben közelgő fagyosszentek.
Aggódva ...
Gyanakodva leste lépteimet, magához ölelt, puha takaróba bugyolálva dédelgetett. Aggódva simogatta a hasamat, vakargatta a tarkómat, cirógatta a kobakomat. Vizsgálgatott, ínyencségekkel kínálgatott, bújós hangulatom láttán alattomos nyavalyákról olvasgatott. Talán éppen a lázmérőzést fontolgatta, amikor csillogó tekintetem elárult. Megsúgta, hogy szokatlan jóságom legkevésbé sem a gyengélkedés, sokkal inkább a tacsis kedvesség hírnöke. Ajándék anyának, ...
Kicsinyke pont a beláthatatlanul hatalmas ürességben, csillaga körül az idők kezdete óta egykedvűen keringő vándor a Tejút peremén. A végtelen semmiben száguldó, kékes gyémántként szikrázó sárgolyóbis szakadozott felhőtakaróval, magasba nyúló hósipkás hegyekkel, erdőkkel, mezőkkel, a mennyboltnak tükröt tartó óceánokkal, tavakkal. Fajok millióinak menedéke, hazája növények, állatok, emberek milliárdjainak. Ez a mi világunk, életem varázslatos ...
Lázasan pörög a munka, dübörög az építkezés, szakadatlanul dolgoznak udvarunkban az önjelölt mesterek. Hajnalhasadástól alkonyatig hangos a kert vidám fütyörészésüktől, kényelmes kávézásra, uzsonnaszünetre nem vesztegetik az időt. Özönlenek a különféle szállítmányok, emelkednek a fűszálakból, levélkékből, homályos eredetű szőrcsomókból összerótt falak, haladnak a fészekrakással a picinyke rozsdafarkúak.
Fürge kompániájuk a széles ...
Kerti sétáimon meglátogatom, szemmel tartom a haragosan száguldó szélben, a melegen simogató napsütésben. Izgatottan szimatolva járom körbe reggel, délben, este, tűnődve gyönyörködöm csodájában, a terméskőből rakott támfalacska tetején ücsörögve ízlelgetem édes illatát. Örülök az elsők közt szirmot bontó pompás jácintnak, vigyázom biztonságát, és fájó szívvel bánkódom mulandóságán.
Hagymácskáját a betoppanó tavasznak örvendező ...
Találkozásunkban reménykedve pirkadatkor keltem, nyugtalan türelmetlenséggel faltam a reggelit, mellső mancsaimmal az ablaknak támaszkodva fürkésztem a hajnal fátyolos fényében ébredező kertet. Jöttét kémlelve szerény álmokat dédelgettem, csupán látni akartam, esetleg tisztázni a bensőmet mardosó kérdést a festett tojásokhoz fűződő viszonyáról. Erősen hittem, húsvét lévén összeakadhatunk, ám a nyuszi megint megtréfált.
Könnyen kicselez, évről ...
Hamarosan megérkezik, az ősi hagyományokhoz híven eljön, hogy vidám színekbe öltöztesse a megszürkült világot. Régi fortélyait leporolta, tarsolyában kipróbált fogások sokasága lapul. Hangulatától függően verőfényben, langyos esőkben fürdeti a földeket, tréfáival feledteti a bút, a bánatot, a szomorúságot, derűt csepegtet a szívekbe, mosolyt varázsol a fáradt arcokra. Nincs már messze, a kertek alatt osonva közeledik a szeszélyes április.
...
Ölelésében észrevétlenül repül az idő, lehetségesnek tetszik a lehetetlen. Varázslata kiragad a valóságból, teret enged a könnyű szárnyakon érkező csodálatos álmoknak, szélesre tárja a kaput a képzelet tréfás játéka előtt. Leereszkedő sötét palástjába burkolózva rendszerint önfeledten húzom a lóbőrt, a pénteket mégis éberen fogadtam, az alvás világnapja tiszteletére számba vettem, hányféle pózban hortyogok éjszakánként.
Jellememről, ...
Csontjaimban érzem, közel járnak. Öles léptekkel, sietős eltökéltséggel róják útjukat, viseltes bocskoruk talpa alatt recsegve hasad szilánkokra a makacs éjszakai hidegben befagyott pocsolyák jege. Hatalmas posztózsákot cipelő görnyedt alakjuk hamarosan feltűnik a pirkadatkor bíborfényben fürdő határban, jöttükre felébred a természet, ünnepel a világ. Néhányat alszunk, és mindhárman itt lesznek, meghozza a meleget Sándor, József, Benedek.
Megértem ...
