Álmaimban számtalanszor megjelent, láttam épülete elnyúló tömbjét, hallottam vendégei zsivajgását. A veszélyhelyzet idején a közelébe se mehettem, képzeletben mégis tekeregtem verőfényes forgatagában, boldogan röpködő fülekkel trappoltam betonján... Ébredéskor aztán lábaim kalimpálva idézték a rohanás ábrándját, és szomorkodtam a pokróc alatt, mert kuckóm távolról sem a velencei korzó.
Csavargásaim megszokott színterét apa egészen a hét ...