Beszorultam a négy fal közé, lustálkodtam, szundikáltam, unatkoztam egész héten. Kihagytam a tóparti sétákat, az erdei kószálásokat, elhalasztottam a szokásos kerti őrjáratokat, a küszöböt csupán muszájból ugrottam át. Lemondtam a csavargásról, csendesen meghúzódtam picinyke kuckóm puha pokrócai alatt, csalódottan törődtem bele, hogy sorra igazolódnak a meteorológusok szomorú jövendölései.
Alkatomból adódóan leginkább a jeges hidegtől tartok, ...
Körülvették a házat, a sűrűben gyülekeznek. Ott lapulnak a fűben, a sziklákon, a bokrokon, a lassan sárguló lombok fedezékében. Ugrásra készen kutatják gyengeségeinket, türelmesen várják, hogy hanyagul nyitva hagyjuk az ajtót, a szakadt szúnyoghálós ablakot. Lesik az alkalmas pillanatot, amikor nekilódulhatnak elözönleni a lakást… A környéket már megszállták, csupán idő kérdése és nálunk is megindul a fázós vándorpoloskák inváziója.
...
Királyi megjelenése lenyűgözött, tiszteletet parancsoló termete ámulatba ejtett. Megpillantottam és azonnal belehabarodtam. Alakját csupán a filmekből, a gyakorta hihetetlen históriákból ismertem, így manccsal tapintható létezése felett érzett örömömben a vitákat dakszlis testcsellel kerültem. Nedves orrommal a számítógép képernyőjét bökdösve bizonygattam, hogy ő, kizárólag ő kell... Pitiztem, míg az állatok világnapjára készülve örökbe fogadhattam ...
Elbóbiskoltam, csukott szemhéjam vetítővásznán színes képek kavarogtak. Láttam a szombati ötöslottó nyerőszámait, közben illatozó velős csont káprázata csábított a tányéromhoz. Kábultan őrlődtem. Mire felkelek, hogy megsúgjam apának, hová tegye az ikszeket a szelvényén, a dáriusi gazdagsággal kecsegtető sugalmazás elhomályosul, a finomságot meg elcsenik a repülő rózsaszín tacskók. Ráadásnak az oldalamat is szúrta valami... Törődötten ébredtem ...
Lelkes csaholásom elijesztette, iszkolt sebesen. Útjában borult a virágtartó, repültek a cserepek, mire lekászálódtam az ágyról, az álmomat motozásával elűző hívatlan vendéget elnyelte a sötétség. Az éjszaka csöndjében a bokrok távolodó zörgése kísérte vonulását, és noha árnyát csupán villanásnyi időre láttam, tudom kit értem sompolygáson. Titokzatos illata, szőrének elhullajtott szálai elárulták a mi kis falunkban kujtorgó rókát.
...
Kaviárról szó sem lehetett, a pezsgőbontás ötletére pedig apa határozottan legyintett. Böjtös időket élünk, a rongyrázást még most, a születésnapján is elutasította. A drága ajándékok, a szalaggal átkötött csomagok, a zajos házibulik ugyancsak régen értelmüket vesztették. A boldogsághoz elég a szeretetteljes köszöntés, a fülipuszi, néhány szelet csokis süti az elmaradhatatlan, számot formázó gyertyákkal. Ráadásnak esetleg valami olyan program, mint ...
Összeszorult a gyomrom, gyötör az aggodalom. Vége a rövidke nyári pihenőnek, a szörnyeteg nekivágott baljós hírnevét megalapozó turnéja őszi fordulójának, újra köztünk ólálkodik. Az országhatárok lezárása nyomán elmaradnak a külföldi utazások, a televízióban a járvány második hullámáról beszélnek, a kórházakban napról napra több a beteg. Itthon riadót fújtak a zselés fertőtlenítőnek, a törlőkendőknek, a postás pedig pakkot hozott.
A ...
Gyorsan elrepült, méltóságteljesen átvonult felettem. Legbelül az első perctől éreztem, nem marad sokáig, ám elhessegettem a búcsú fájdalmas gondolatát. Örültem inkább érkezésének, dúskáltam ajándékaiban, élveztem a fényt, a meleget, a hűsítő szellő simogatását, a zöldellő lombok susogását. Kirándultam, csavarogtam, strandoltam, és most, a Tacsi-Pancsi forgatagát követő csutakolás kényszerétől elkámpicsorodva letaglózott a felismerés, hogy ...
Folytonos készülődés az életem. Kiélvezem minden percét, az utamat kísérő kalandok sokaságát, a száguldó pillanatok misztériumát, mégis gyakran fürkészem kíváncsian a meglepetésekkel kecsegtető jövőt. Türelmemet bizony rendszeresen kihívások elé állítom, egyszer a holnapot várom izgatottan, másszor a délutáni szieszta, vagy a vacsora érkezését lesem. Szünet, pihenés nincs, vágom a centit most is, hiszen hamarosan kezdődik a velencei Tacsi-Pancsi.
...
Meghal egyszer a remény is. Hűségesen pislákoló lángja segélykérőn fellobban, mintha támaszt, kapaszkodót keresne, utoljára ragyogja be a lelket, majd végleg elenyészik. Szertefoszlik, átadja helyét a feneketlen ürességnek, dermedt nyoma tompán feketéllik a társukra hiába várók szomorú tekintetében. A megkeseredett négylábúakéban, akiknek már nem sokat jelent, hogy a kalendárium ma éppen a hontalan állatok világnapját jegyzi.
Szerencsés vagyok, kicsit ...
