Tányérkámat tisztára nyaltam, pazar ünnepi vacsorámból harapásnyi sem maradt. Pihen a színes lámpafüzér, a tacskóléptékkel elérhetetlenül magasan himbálódzó szaloncukrok, habkarikák között tompán ragyognak a törékeny díszek. Lassan szertefoszlik a varázs, elpárolog az áhítat, a tovatűnő csodára csupán a szobát betöltő fenyőillat emlékeztet. Odakint megdermedt a világ, lecsillapodott a dühös förgeteg, noha az ég korábban alaposan megkönnyezte a ...