Kaviárról szó sem lehetett, a pezsgőbontás ötletére pedig apa határozottan legyintett. Böjtös időket élünk, a rongyrázást még most, a születésnapján is elutasította. A drága ajándékok, a szalaggal átkötött csomagok, a zajos házibulik ugyancsak régen értelmüket vesztették. A boldogsághoz elég a szeretetteljes köszöntés, a fülipuszi, néhány szelet csokis süti az elmaradhatatlan, számot formázó gyertyákkal. Ráadásnak esetleg valami olyan program, mint ...
Összeszorult a gyomrom, gyötör az aggodalom. Vége a rövidke nyári pihenőnek, a szörnyeteg nekivágott baljós hírnevét megalapozó turnéja őszi fordulójának, újra köztünk ólálkodik. Az országhatárok lezárása nyomán elmaradnak a külföldi utazások, a televízióban a járvány második hullámáról beszélnek, a kórházakban napról napra több a beteg. Itthon riadót fújtak a zselés fertőtlenítőnek, a törlőkendőknek, a postás pedig pakkot hozott.
A ...
Gyorsan elrepült, méltóságteljesen átvonult felettem. Legbelül az első perctől éreztem, nem marad sokáig, ám elhessegettem a búcsú fájdalmas gondolatát. Örültem inkább érkezésének, dúskáltam ajándékaiban, élveztem a fényt, a meleget, a hűsítő szellő simogatását, a zöldellő lombok susogását. Kirándultam, csavarogtam, strandoltam, és most, a Tacsi-Pancsi forgatagát követő csutakolás kényszerétől elkámpicsorodva letaglózott a felismerés, hogy ...
Folytonos készülődés az életem. Kiélvezem minden percét, az utamat kísérő kalandok sokaságát, a száguldó pillanatok misztériumát, mégis gyakran fürkészem kíváncsian a meglepetésekkel kecsegtető jövőt. Türelmemet bizony rendszeresen kihívások elé állítom, egyszer a holnapot várom izgatottan, másszor a délutáni szieszta, vagy a vacsora érkezését lesem. Szünet, pihenés nincs, vágom a centit most is, hiszen hamarosan kezdődik a velencei Tacsi-Pancsi.
...
Meghal egyszer a remény is. Hűségesen pislákoló lángja segélykérőn fellobban, mintha támaszt, kapaszkodót keresne, utoljára ragyogja be a lelket, majd végleg elenyészik. Szertefoszlik, átadja helyét a feneketlen ürességnek, dermedt nyoma tompán feketéllik a társukra hiába várók szomorú tekintetében. A megkeseredett négylábúakéban, akiknek már nem sokat jelent, hogy a kalendárium ma éppen a hontalan állatok világnapját jegyzi.
Szerencsés vagyok, kicsit ...
Készülök buzgón, nagyon várom a hétfőt. Fogaimat összeszorítva tüsténkedem, térülök-fordulok, pakolok a kuckómban, tükörfényesre nyalom a tányéromat, csinosítgatom a bundámat. Az izgatottságtól éberen alszom, felriadok az éjszaka közepén, nyugtalanul hánykolódom, bámulom a lassan cammogó perceket számláló faliórát. Erőmet felemésztette a hajcihő, de holnap vége, kipihenhetem a fáradalmakat, hiszen itt a nemzetközi lusta nap.
Csodás lesz, látom ...
Páratlan misztérium, bensőséges kötelék a barátság. Mozgatóinak fürkészése ezredévek óta elmélkedésre sarkallja a gondolkodókat, a görög bölcsek és a későbbi korok filozófusai leszűrték esszenciáját, ám egyezményes meghatározását nem rögzítették írásban. A véleményemet tükröző vakkantásokkal éppen ezért ugyancsak csínján bántam hivatalos világnapján, most csütörtökön.
Ebet szőréről, madarat tolláról, embert társáról… A ...
A szerencsések mellette laknak, vagy legalábbis egész nyáron körötte múlatják az időt. Gyorsan röpülő szabadságukat ugyancsak sokan töltik partjainál, míg rengetegen a kényelmetlen zsúfoltságot vállalva hétvégén bumliznak le pihenni nevezetes üdülőhelyeire. Nekem elég, ha itthonról, a Velencei-tó fölé emelkedő hegyoldalból évente néhányszor ellátogatunk a Balatonhoz, de Szemesre mindig szívesen megyek. Ki nem hagynám, hisz találkozhatok a pajtásaimmal.
...
Régóta keresem a kiskaput, amelyen besurranhatok a kifutók, ketrecek, terráriumok rejtelmes világába. Bevallom, a kutyáknak tilalmas állatkert-látogatás előkelő helyet kapott bakancslistámon, mégis rendre fejet hajtottam a szigorú szabályok előtt. A veszélyeztetett fajokra tekintettel a kerítésen kívül toporogva rágódtam, hogyan leshetném meg legalább egyszer a bentlakók egzotikus csapatát, míg néhány napja aztán Etyeken utolért a valóság.
Párduc, ...
Kerekek dübörögtek, fényszórók villogtak, kürtök rivalltak, a „Dolce Vita” önfeledt rajongói vidám hangulatban érkeztek Etyekwood kapujába. A ragyogóra suvikszolt csodás kisautók tündöklő festésén táncoltak a napsugarak, a parádétól elérzékenyült felhők visszatartották könnyeiket. A tortázás vagy a „frutti di mare” kóstolgatása nem szerepelt a július 4-re meghirdetett programban, ennek ellenére elvegyültem a Fiat 500 hatvanharmadik ...
