Csodabogár az apukám, és halkan mesélek, mert pihen. Kimerítő időszakon van túl, ám vasárnap kora este kiült a teraszra, levágott néhány szelet sajtot, bort töltött, és a lenyugvó nap felhőkön átszűrődő fényében sugárzást gyűjt magába. Éppen úgy, ahogy az igazi, a Tigrisekkel kergetőző Csodabogár csinálta réges-régen, egy forró nyári délután, a clermonti bankrablás szusszanásnyi szünetében.
– Woof, woof, woof! – kettejükben közös, hogy ...
Példátlan gazdagság szakadt a nyakunkba az utóbbi hetekben. A májusi eső legalábbis állítólag aranyat ér, és mert annyi jutott belőle, ha literekben mérnénk a vagyonosodást, dúskálhatnánk a földi javakban. Áprilistól hosszabb-rövidebb megszakításokkal ömlött, velőscsont-halmok helyett mégis a sárban gázoltam. A ritka kivételektől eltekintve vizes tappancsokkal ültem kocsiba, és készséggel lemondok az égből hulló áldásról, hogy cserébe sétálhassak a ...
Levelet kaptunk a Dunántúlról és anya kérésére küldtek fényképet is. Ránézésre az utóbbi olyasmi, mint azok a fotók, amelyek alapján a hatóság a renitens sofőröket bírságolja, és kétségtelenül mi vagyunk rajta Fülöppel, az új barátommal. Semmi extra, lakott területen ötven helyett hetven. Egyedül a harmincezres csekk maradt le, mert hát a piros Wrangler terepjárót végül csak statikus tesztnek vetettük alá Balatonföldváron.
Kipróbálhattuk volna, ...
Fokozódik a kétkedés körülöttem. Korábban azt reméltem, előbb-utóbb kinövöm a csodálkozó pillantásokat és senki sem ámuldozik majd az éveim számának hallatán, az idő múlásával azonban a helyzet egyre rosszabbodik. Minél többet vallok be, annál kevésbé hisznek nekem, és még most, a gyermeknapon is kölyöknek néztek, palacsintával csábítgattak.
– Két és fél… Már két és fél esztendős… – apa szomorkásan válaszol, ha valaki a korom iránt ...
Ernőt gyorsan megszerettem, örökre a szívembe zártam. Ő az én hős lovagom, aki kiparancsolta a fürdőszobánkból a mesebeli sárkányt utánzó, de lángok helyett inkább gőzölgő zuhannyal támadó vízköpőt. Birokra kelt a veszedelemmel, amely eltántorította anyát a velencei tacskó találkozót követően esedékes fürdetésemtől, és diadalmaskodott.
A szörny lesben állt a sarokban múlt vasárnap. Megvárta, hogy a fajtám béliek vidám bulijából hazatérve ...
Az Angyalok Kertje fürdött a fényben, a felhők visszatartották előzőleg szüntelenül hulló könnyeiket, a fák üde, zöld lombkoronája sejtelmesen susogott a gyenge szélben, és szerdán a madarak valahogy másképp énekeltek. Gyönyörű nap virradt ránk, ám én végigsírtam a ceremóniát Farkasréten. A ravatalnál, ahol különleges engedéllyel kaptam helyet, hogy a családdal és az ismerősökkel közösen elbúcsúzhassak nagyanyótól.
Nagymamám váratlanul ...
Találkoztam néhány olvasómmal, tűzoltóautóra másztam, ördögpatront durrogtattam a gyerekekkel, és lábatlankodtam főzőversenyen. Két majálison fordultam meg szerdán, és valóságos „cel-ebnek” éreztem magam. A fülipuszijaimért sorba, a simogatásomhoz körbe álltak a rajongóim, mancsnyomomat otthagytam mindenütt, és mert seregnyien megszeretgettek, anyák napja előtt csordultig tölthettem a szívem boldogsággal.
- Hát nem tudod! Ő Panka – mutatott be ...
Bakancsom nincs, a térképhez és a tájolóhoz kicsit se konyítok, a héten mégis nekivágtam a rengetegnek. Az erdő körülöleli Nadapot, a falucskát, ahol lakom, a fák birodalma a kapunktól néhány macskaugrásnyira, a híres szintezési ősjegy szomszédságában kezdődik. Meglehetősen közel, így miután meggyőződtem róla, hogy a kulacsomat nem nekem kell cipelnem, könnyű sétára készülve bújtam új, tölgymintás hámomba.
Titkon azt reméltem, ha szerencsém ...
Félve várom a hétfőt, pedig örülhetnék. Húsvét van, vége a március eleje óta tartó nagyböjtnek, és lelkiismeret-furdalás nélkül rágcsálhatom a nyuszitól kapott báránypacalt. Az időjárás kényeztet, a fák lombot bontottak, a vidám madárdal segít feledni a bánatot, éledező jókedvemet mégis beárnyékolja, hogy a négy napból, amit az ünnepnek hála egyhuzamban anyával tölthetek, három már el is szaladt. Ráadásul, az előttünk álló utolsó azzal ...
Nehezen jött az álom, emlékszem, egy évvel ezelőtt sokáig forgolódtam a takaró alatt anya szülinapjának előestéjén. Törtem a fejem, hogyan éreztethetném mennyire szeretem, és eldöntöttem, ha már a torta, a virág, meg az ajándék beszerzését apa elintézte, jobb híján ugrálok, bolondozom, szóval magamat adom. Reménykedtem, hogy fülipuszijaim örömet okoznak, a lelkiismeretem megnyugtatására pedig megfogadtam, legközelebb felkészülök, és a jeles ...
