Bakancsom nincs, a térképhez és a tájolóhoz kicsit se konyítok, a héten mégis nekivágtam a rengetegnek. Az erdő körülöleli Nadapot, a falucskát, ahol lakom, a fák birodalma a kapunktól néhány macskaugrásnyira, a híres szintezési ősjegy szomszédságában kezdődik. Meglehetősen közel, így miután meggyőződtem róla, hogy a kulacsomat nem nekem kell cipelnem, könnyű sétára készülve bújtam új, tölgymintás hámomba.
Titkon azt reméltem, ha szerencsém ...
Félve várom a hétfőt, pedig örülhetnék. Húsvét van, vége a március eleje óta tartó nagyböjtnek, és lelkiismeret-furdalás nélkül rágcsálhatom a nyuszitól kapott báránypacalt. Az időjárás kényeztet, a fák lombot bontottak, a vidám madárdal segít feledni a bánatot, éledező jókedvemet mégis beárnyékolja, hogy a négy napból, amit az ünnepnek hála egyhuzamban anyával tölthetek, három már el is szaladt. Ráadásul, az előttünk álló utolsó azzal ...
Nehezen jött az álom, emlékszem, egy évvel ezelőtt sokáig forgolódtam a takaró alatt anya szülinapjának előestéjén. Törtem a fejem, hogyan éreztethetném mennyire szeretem, és eldöntöttem, ha már a torta, a virág, meg az ajándék beszerzését apa elintézte, jobb híján ugrálok, bolondozom, szóval magamat adom. Reménykedtem, hogy fülipuszijaim örömet okoznak, a lelkiismeretem megnyugtatására pedig megfogadtam, legközelebb felkészülök, és a jeles ...
Rosszindulatúnak látszom, és ezen az sem változtat, ha a szándékaim becsületesek. Nagyjából ezt írták anyának azok a szakértők, akik „átmeneti” jelleggel karanténba zártak a virtuális térben, akár egy fertőző, egzotikus vírust hordozó beteget. Tanulmányozhattak, mintákat vehettek a Panka Mesekönyvében hagyott mancsnyomaimból, egyelőre mégis hasztalan mantrázom, hogy tévednek, nem bántok senkit, csupán mesélni szeretnék.
Fogalmam sincs, a tudorok ...
Fájdalmasan dobban a szívem minden telefoncsörrenésre, torkomat fojtogató izgatottsággal szimatolok bele a számítógépbe, ha üzenet érkezik. Nagyanyó! Egy hete mentél el, és noha tudom, nincsenek csodák, mégis reménykedem. Talán félreértés az egész... Képtelen vagyok elfogadni, hogy eztán soha többé nem jelentkezel, utolsó ígéreted pedig örökre ígéret marad.
Most is hallom, ahogy a múlt pénteki búcsúzáskor kéred apát a távrecsegőn, pusziljon, ...
Előttem a lehetőség, mint fiatal első diplomást, meghívtak egy komoly őrző-védő tanfolyamra. A képzésért persze fizetni kell, ám most, hogy apának annyira nehezen alakulnak a dolgai, jól jöhet, ha papírom van valamiről. Lényegtelen, hogy talán soha nem leszek teljesen otthon a pályán, úgyis csak a bizonyítvány számít.
Tanácstalan voltam, beiratkozzak-e. Eljátszadoztam hát a fejtágító ötletével és azzal, mit kezdhetnék a termetes német juhászok, ...
A húsvét egyszerűen túl messze van. Szemernyi kétségem sincs, a nyuszi érkezését simán kivárom, ám most, hogy szerdán elkezdődött a nagyböjt, megrémített a hosszas koplalás lehetősége. Befészkelte magát a szívembe a félelem, hogy ha anyáék komolyan veszik az ünnepi készülődés előírásait, jó hat hétig a szokásosnál is kevesebbet ehetek, a nassolásnak meg lőttek… Isten véled báránypacal, agyő marhafejbőr.
Vérmes kotorékként ijedtemben a ...
Magamra maradok apával. Szeretek vele lenni, anya mégis hiányozni fog. Hétfőn gépre száll és elrepül az országba, ahol a lila tehenek a csokipapírok tanúsága szerint felirattal az oldalukon legelik az alpesi füvet, a mentőkutyák meg rumoshordót cipelnek a nyakukban. Sokáig nem találkozhatunk, legfeljebb a hangját hallhatom a telefonból. Hazatéréséig számolhatom az órákat, vágyakozva emlékezhetek simogató érintésére, megnyugtató ölelésére, az érzelmes ...
Leugrottunk a Velencei Karneválra. Na, nem a lagúnáiról és gondoláiról híres Velencébe, az itáliai utazgatás szóba sem került. A Dózse-palotát, vele a Sóhajok hídját átengedtük a turistáknak, az andalgó szerelmeseknek, maszkos mulatságot szombaton helyben is találtunk. Az ősz óta gyakorolt jelmezes parádézáshoz tökéletesen megfelelt a farsangi buli Velencén, a tóparti fövenyen kígyózó korzón, ahol a Télboszorka elégetésére készültek.
Rutinos ...
Szomorkás hangulatú múltidézéssel indult a hét. Éppen két évvel ezelőtt, így február derekán búcsúzott el a földi léttől elődöm, Szamóca. Fájdalmas elválás volt, anyáék még most is könnyezve emlegetik a napot, amikor a türelmes, barátságos, szófogadó spániel örökre lehunyta a szemét a kórházban. Déltájban járt az idő, és miközben az emberek ebédelni rohantak, apa a kisállathamvasztók telepe felé fordította a kormányt.
Negyven perc ...
