Próbára tettem anyát és apát. Akaratlanul izzasztottam meg őket, a legkevésbé sem szolgáltak rá a napokig tartó idegeskedésre, az álmatlan éjszakákra, a kényszerű utazásokra, a hosszas sorban állásra a szűkös és zsúfolt kórházi váróban. Az ürömben az egyetlen öröm, hogy remekül vizsgáztak. A válság bizonyított, megerősített abban, amit addig is tudtam... Szeretnek.
A lakodalmas és a murányi kutya párban se léphet pályára velem. Nevezettekről ...
A pulykának a tengerentúli elnöki gesztust utánozva megkegyelmeztünk, csütörtök este termetes grillcsirke foglalta el a tepsit a sütőnkben. Tisztes távolból lestem a tűzhely üvegezett ajtaján keresztül, amint a madár bőre lassan pirul a forróságtól, és összefutott a számban a nyál. Hálát adtam a látványért, és azt hiszem, bár ez a legkevésbé sem Amerika, évente egyszer nekünk se árthat egy kis hálaadás.
Vacsoráig jutott időm visszatekinteni az ...
Megértük ezt is, néhány napra szerepet cseréltem apával. Rendszerint ő vigyáz rám, ám a héten nekem kellett mellette silbakolnom. Sok dolgom nem akadt, póráz, hám és jutalomfalat nélkül elbírtam vele. Jól viselkedett, a teendőim arra szorítkoztak, hogy az oldalához bújjak a kanapén, a takaró alatt, és óvjam az álmát. Meggyógyítsam a kisugárzásommal.
A pasik rossz betegek. Számtalanszor hallottam már anyától, mennyire nehéz velük. Megfáznak, és ...
Egyszeri és megismételhetetlen vagyok. Itthon így mondják, mégis gyakran rágódunk, vajon elég-e egy belőlem? Keressenek mellém esetleg dublőrt, aki a megszólalásig hasonlít rám? Akivel elválaszthatatlanok lennénk, mindenhova együtt mennénk, tanulnánk, ennénk, aludnánk? Komoly dilemma ez anyáéknak és nekem, mert akárhogy sorakoztatjuk a különféle érveket, a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki.
Időmet javarészt apával töltöm. Szeretek hozzábújni, ...
A cukorkát nem szeretem, jelmezem nincs, és felénk különben sem szokás Halloween estéjén boszorkánynak, vámpírnak, farkasembernek, esetleg varázslónak öltözve kicsöngetni a szomszédokat. Frászt is kapnának, így az ajtóban kunyerálás élményét szerdán könnyű szívvel hagytam másoknak. A sötétedés előtti séta és a tóparti „tökös mulatság” után inkább itthon maradtam apával lámpást faragni. Engedtem, hogy segítsen, és míg dolgoztunk, ...
Összezavarodtam. Senki sem szólt, hogy ez a vasárnap most más lesz, az éjszaka kellős közepén megszakad az idő folyása, és percek tucatjai peregnek le újra. Átaludtam a jelenséget, pedig ha tudok róla, megpróbálok hajnalig virrasztani, hogy kétszer élhessem meg ugyanazt az órát. Vagy legalább felkészülök, hogy a különös esemény következményei ne érjenek váratlanul.
Szombaton még minden a helyén volt, az életem a megszokott kerékvágásban haladt. ...
Kész, vége, itt van. Napok óta minden reggel látom a nyomait a kertben, és ma betolta a lábát az ajtórésbe is. Anyáék ismerik régről, és szerintük ez csak a kezdet, a foga fehérjét később mutatja majd ki. Sokáig keménykedik még velünk, és esélyünk sincs elkergetni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy szembenézünk vele. A lakásba nem engedjük be, ha pedig kint akad dolgunk, összehúzzuk magunkon a kabátot és bátran beleszagolunk a leheletébe, álljuk a ...
Teljes az illúzió, akik először látnak minket egymásnak esni, joggal hihetik, nálunk nincs pardon, a tacskóviadal vérre megy. Tudjátok, szemet szemért, fogat fogért, üsd, vágd, rúgj, harapj, karmolj. Fel ne add, ha a földre kerülsz, bújj ki a legszorosabb fogásból is, ugorj talpra, támadj vissza, csináld, ahogy a plüssnyúllal otthon gyakoroltad.
Így játszunk mi, és higgyétek el, jó móka. Szeretetből bárhol és bármikor kaphatók vagyunk egy bunyóra, ...
Ruhát kaptam. Nem, nem olyat, amilyet apa szokott kilátásba helyezni, ha nagyon rossz vagyok… Mondjuk, amikor rohangálás közben leverem a számítógépét, felborítom a poharát, földbe tiprom a féltő gonddal nevelgetett virágokat, vagy végigkergetem az idegen macskákat a teraszon. Nem. Persze megruházni itthon sosem fognak, a felruházásomon viszont túl vagyunk. Saját ruhatervezőm van, aki a konfekciócuccaim mellé komoly, méretre készült kollekciót rittyentett ...
Súlyomnál vagyok, higgyétek el. Jó ezt tudni, mert gyakran kérdezik, mennyi is az annyi, és most, hogy hivatalosan lemértek, apának végre nem kell mellébeszélnie. Bárkinek elárulhatja, a digitális mérleg a „ π ” értékét mutatta a talpaim alatt. A matematikában és a görög ábécében kevésbé jártasak kedvéért, a „pí”-ét... Na de, hogy ne barkochbázzunk feleslegesen, inkább megmondom a tutit. Éppen 3,14 kilogrammot nyomok.
Lehet vitatkozni, ez sok ...
