Levelet kaptunk a Dunántúlról és anya kérésére küldtek fényképet is. Ránézésre az utóbbi olyasmi, mint azok a fotók, amelyek alapján a hatóság a renitens sofőröket bírságolja, és kétségtelenül mi vagyunk rajta Fülöppel, az új barátommal. Semmi extra, lakott területen ötven helyett hetven. Egyedül a harmincezres csekk maradt le, mert hát a piros Wrangler terepjárót végül csak statikus tesztnek vetettük alá Balatonföldváron.
Kipróbálhattuk volna, ...
Fokozódik a kétkedés körülöttem. Korábban azt reméltem, előbb-utóbb kinövöm a csodálkozó pillantásokat és senki sem ámuldozik majd az éveim számának hallatán, az idő múlásával azonban a helyzet egyre rosszabbodik. Minél többet vallok be, annál kevésbé hisznek nekem, és még most, a gyermeknapon is kölyöknek néztek, palacsintával csábítgattak.
– Két és fél… Már két és fél esztendős… – apa szomorkásan válaszol, ha valaki a korom iránt ...
Ernőt gyorsan megszerettem, örökre a szívembe zártam. Ő az én hős lovagom, aki kiparancsolta a fürdőszobánkból a mesebeli sárkányt utánzó, de lángok helyett inkább gőzölgő zuhannyal támadó vízköpőt. Birokra kelt a veszedelemmel, amely eltántorította anyát a velencei tacskó találkozót követően esedékes fürdetésemtől, és diadalmaskodott.
A szörny lesben állt a sarokban múlt vasárnap. Megvárta, hogy a fajtám béliek vidám bulijából hazatérve ...
Az Angyalok Kertje fürdött a fényben, a felhők visszatartották előzőleg szüntelenül hulló könnyeiket, a fák üde, zöld lombkoronája sejtelmesen susogott a gyenge szélben, és szerdán a madarak valahogy másképp énekeltek. Gyönyörű nap virradt ránk, ám én végigsírtam a ceremóniát Farkasréten. A ravatalnál, ahol különleges engedéllyel kaptam helyet, hogy a családdal és az ismerősökkel közösen elbúcsúzhassak nagyanyótól.
Nagymamám váratlanul ...
Találkoztam néhány olvasómmal, tűzoltóautóra másztam, ördögpatront durrogtattam a gyerekekkel, és lábatlankodtam főzőversenyen. Két majálison fordultam meg szerdán, és valóságos „cel-ebnek” éreztem magam. A fülipuszijaimért sorba, a simogatásomhoz körbe álltak a rajongóim, mancsnyomomat otthagytam mindenütt, és mert seregnyien megszeretgettek, anyák napja előtt csordultig tölthettem a szívem boldogsággal.
- Hát nem tudod! Ő Panka – mutatott be ...
Bakancsom nincs, a térképhez és a tájolóhoz kicsit se konyítok, a héten mégis nekivágtam a rengetegnek. Az erdő körülöleli Nadapot, a falucskát, ahol lakom, a fák birodalma a kapunktól néhány macskaugrásnyira, a híres szintezési ősjegy szomszédságában kezdődik. Meglehetősen közel, így miután meggyőződtem róla, hogy a kulacsomat nem nekem kell cipelnem, könnyű sétára készülve bújtam új, tölgymintás hámomba.
Titkon azt reméltem, ha szerencsém ...
Félve várom a hétfőt, pedig örülhetnék. Húsvét van, vége a március eleje óta tartó nagyböjtnek, és lelkiismeret-furdalás nélkül rágcsálhatom a nyuszitól kapott báránypacalt. Az időjárás kényeztet, a fák lombot bontottak, a vidám madárdal segít feledni a bánatot, éledező jókedvemet mégis beárnyékolja, hogy a négy napból, amit az ünnepnek hála egyhuzamban anyával tölthetek, három már el is szaladt. Ráadásul, az előttünk álló utolsó azzal ...
Nehezen jött az álom, emlékszem, egy évvel ezelőtt sokáig forgolódtam a takaró alatt anya szülinapjának előestéjén. Törtem a fejem, hogyan éreztethetném mennyire szeretem, és eldöntöttem, ha már a torta, a virág, meg az ajándék beszerzését apa elintézte, jobb híján ugrálok, bolondozom, szóval magamat adom. Reménykedtem, hogy fülipuszijaim örömet okoznak, a lelkiismeretem megnyugtatására pedig megfogadtam, legközelebb felkészülök, és a jeles ...
Rosszindulatúnak látszom, és ezen az sem változtat, ha a szándékaim becsületesek. Nagyjából ezt írták anyának azok a szakértők, akik „átmeneti” jelleggel karanténba zártak a virtuális térben, akár egy fertőző, egzotikus vírust hordozó beteget. Tanulmányozhattak, mintákat vehettek a Panka Mesekönyvében hagyott mancsnyomaimból, egyelőre mégis hasztalan mantrázom, hogy tévednek, nem bántok senkit, csupán mesélni szeretnék.
Fogalmam sincs, a tudorok ...
Fájdalmasan dobban a szívem minden telefoncsörrenésre, torkomat fojtogató izgatottsággal szimatolok bele a számítógépbe, ha üzenet érkezik. Nagyanyó! Egy hete mentél el, és noha tudom, nincsenek csodák, mégis reménykedem. Talán félreértés az egész... Képtelen vagyok elfogadni, hogy eztán soha többé nem jelentkezel, utolsó ígéreted pedig örökre ígéret marad.
Most is hallom, ahogy a múlt pénteki búcsúzáskor kéred apát a távrecsegőn, pusziljon, ...
