Kutyaisten igenis létezik. Semmi szentségtörő eltévelyedés, anyának meggyőződése, hogy valahol kell lennie valakinek, aki vigyáz az ugatós négylábúakra. Kicsikre, nagyokra, pedigrésekre, vegyes kapcsolatból születőkre, szerető családban élőkre, kocsiból kirakottakra, utcán csavargókra, menhelyen tengődőkre. Egyengeti az útjukat, még ha ez nem is mindig látszik, hogy aztán, amikor az életük végére érnek és angyallá válnak, nála biztonságra leljenek.