Anya megszületett. Nem pont ma, igazából néhány évvel ezelőtt. Mindegy, pontosan mennyivel, egyedül az számít, hogy ezen a napon jött a világra, és ennek apropóján most szeretnék neki örömet okozni. Megérdemli, hiszen olyan sokat tesz értem, és közben annyi rosszaságomat elnézi. Kitalálnom csak azt kellett, mit is adhatnék, amit kizárólag tőlem kaphat, és amiről mindig én jutok majd az eszébe. Valami olyat, amire elég, ha ránéz, és máris tudja, minden ...
Békés természetű vagyok. Ha sétálunk az utcán, vagy a tóparton, megbízom minden szembejövőben. Hagyom, hogy odajöjjenek, leszólítsanak, tegyék a szépet. Elfogadom, ha meg akarnak simogatni, és legfeljebb apa mögé bújok, amikor úgy érzem, kezdik túlzásba vinni a barátkozást. Majdnem határtalan empátiám egészen a kapunkig tart. Addig, és nem tovább, mert a kerítésen belül nincs pardon, nincs haverkodás. Otthon én vagyok az úr, hiszen az én házam, az én ...
Egyre inkább otthon érzem magam Aninál. Most, hogy anya nagynénje elutazott Floridába, gyakran megfordulunk a lakásán, és egészen megszoktam már az emeleti kilátást a teraszra nyíló, hatalmas üvegajtóból. A padlófűtést, az ismerős bungit a lépcső alatt, a konyhaszigetet, ami körül olyan jól lehet rohangálni. Míg haza nem jön, enyém a hely, ugrálok az ülőgarnitúrán és szarok a szőnyegre.
Higgyétek el, az utóbbi igazán véletlen volt. Kicsit sem ...
Hajnal óta lázasan készülődünk, mégse jutottunk a végére. A tennivalók listája nagyon lassan rövidül, pedig még éppen csak derengett odakint, amikor anya kirángatott az ágyamból, és azóta egy perc megállást se hagy nekem. Kapkodunk, mert hétfő van. Nem, nem egy átlagos hétfő, hanem tudjátok, „Az a hétfő”. Közvetlenül a nyúl után, amikor jönnek a locsolók, és kötelező a puccparádé. A tiszta ablakok, a szép terítő az asztalon, kis kosárkában a ...
Találkoztam egy igazi tábornokkal, ültem Frédi és Béni lábhajtásos kocsijában, lepacsiztam két embernagyságú kutyával, és Kovács Niki is kölcsönadta a versenymotorját. Kell ennél több? Pláne, hogy eredetileg oda sem akartam menni. Az AMTS, vagy, ahogy hallhattatok róla, a Nemzetközi Automobil és Tuning Show, otthonról még túl távolinak, idegennek tűnt a szememben, de végül megérte, jó buli volt. Elmesélem az egészet, csak ígérjétek meg, hogy köztünk ...
A kakasnak annyi, eljött az én időm! Sokáig kimondani se mertem, de mert alaposan benne járunk a föld-kutya évében, azt hiszem, jobb, ha kezdek barátkozni a gondolattal. Talán buta babonaság az egész, mégis sokan komolyan veszik, hogy miután február 16-án beköszöntött a kínai holdújév, minden egyszeriben megváltozik. És lehet ebben valami, mert semmi sincs úgy, mint azelőtt. Mátyás például, ahelyett, hogy megtörte volna a jeget, rosszidőt hozott. Ültem a ...
Várom a fogtündért már régóta. Sokkal tartozik, ha azt nézzük, hány fogam esett ki eddig. De lehet, éppen emiatt kerül engem. Pedig felesleges bujkálnia. Ha kifogyott az ajándékokból, elég szólnia. Tudok várni, és megvannak még a tejfogaim is. A dolog jó oldala, hogy legalább nem kell annyiszor jönnie. Hozhat mindent egyszerre.
Télapóról elsőre úgyis lemaradtam. A többiek azt mesélték, egyetlen nappal az érkezésem előtt, egy szeles éjszaka mászott le a ...
Leesett az orra. Nem úgy viccből, mint Michael Jacksonnak, hanem tényleg. Egy perce sem néztünk farkasszemet, de elismerem, félelmetes volt, ahogy némán, rezzenéstelenül állt az út szélén. Fején vörös acélsisakot viselt, fehér teste vakítóan csillogott a téli délelőtt sápadt fényében. Szénfekete szemei pislogás nélkül meredtek rám, és hatalmas, narancsos orrával mintha egyenesen engem vett volna célba néhány pillanattal korábban. Látszólag ugrásra ...
Most találkoztunk életemben először, és bevallom, nem jött be nekem. Pedig fehér volt, nem valami afrikai migráns. Olyan hideg, ha értitek. Bántónak éreztem a legapróbb érintését is. Beleborzongok, ha rá gondolok. Minden simítása után nedves, nyirkos nyomot hagyott rajtam. Pfuj! A ruhám is tocsogott tőle. Főleg a hasamon, mert azt még a földön elterülve is elérte, és pillanatok alatt eláztatta. És mert, ahogy mondják, az első benyomás egy életre ...
Kaptam egy macskát. Már ott volt, amikor hazaértünk. Anya és apa Szinemonnak szólítja, de én tudom, hogy igazából Cinimini a neve. Főleg a színe miatt. Ami olyan, mint a reggeli fahéjas gabonapehelyé. Jó, az Cini Minis, de macskám csak egy van. És a keresztségnél figyelembe vették azt is, hogy amikor évekkel ezelőtt félve, lelapított fülekkel, menekülésre készen először megjelent a tornácon és ennivalót kunyerált, még pici volt. Ahogy mondják, amolyan mini ...
