Honnan jött, legfeljebb találgathatjuk, merre tart, nyomát szimatolva vizslathatjuk, igazából csak azt tudjuk, megállt nálunk átutazóban, kifújta magát szerény portánk biztonságában. Hajlékony testével kapunk alatt átlépett, nesztelenül bebarangolta a kertet, hívatlan vendégként maradt, amíg lehetett. Felkeltette a figyelmünket, felcsigázta a lelkesedésünket, amint kiszúrtuk sietve vágtattunk, izgatott dakszlipajtásommal, Bóval a nappaliból bámultuk, a ...
Elhalkult a zajongás, elült a rémületes durrogás, odakint csend honol, falucskánkba a langyos januári szellő békességet sodor. Utcácskánkban lélek sem jár, a fák kopasz ágain csapatnyi tollászkodó varjú kárál, elnémultak a tegnap még oly harsányan rikoltó papírtrombiták, eltűntek az ijesztő petárdák, a szikrázva szálló rakéták. A megfáradt óév elbúcsúzott, szilveszterkor kimért léptekkel távozott, nyitva hagyta a kaput a rejtélyes ködbe ...
Halászlé, bejgli, friss gyanta illata száll, Jézuska a csilingelő csengettyűszóra nesztelenül átsuhant a szobán. Szárnyacskái hangtalan csapásaival elűzte a rosszakat, ködből szőtt uszályában elhozta a jókat, ismét megmutatta a helyes utat. Angyalkáival azóta messze jár, a varázsos szenteste elmúlt már, nyomában itt a meghitt karácsony, ünnepének békéjét a szívembe zárom, örömét az enyéimmel megosztom. Pajtásommal, Bóval vár ránk ez a feladat, hiszen ...
Nincs megállás, a kalendáriumban lassan lepereg a visszaszámlálás, a hátrálást a sötétség hamarosan megkezdi, a fénynek a perceket szép sorjában átengedi. Párat szundítunk, az ágyban nyújtózkodunk, és az éjszakák máris észrevétlenül rövidülnek, a nappalok megint hosszabbak lesznek, a világosság felé a küszöbön toporgó ünnepek vezetnek. Közeleg a fenséges karácsony, míg eljövetele bensőséges hangulatáról ábrándozom, az adventi koszorú ...
Vonyító ásítása családi örökség, a tradíciókat felelevenítő torokhangú hajnali szirénapróba számára szolgálati kötelesség, a korai ébresztővel a békésen szundikálókat álmukból felveri, a lustálkodókat egészséges életmódra serkenti. Lételeme a szaladgálás, a rohangálás, a torna, alkalmat a világért ki nem hagyna, az erdei kujtorgásba pajtásainkat szívesen bevonja. Lelkes farkcsóválással vág neki a távolnak, vele barátok, idegenek kirándulnak, ...
Alakját naponta számtalanszor látom, szőrös figurájával régóta barátkozom, árulkodó tekintetét önkéntelenül elkapom. Hangjára hiába fülelek, a falon függő üveglap mögötti fordított világban bent rekednek az elcsaholt üzenetek, legtöbbre a néma pantomimmal megyek. Mutogatásomra villanásnyi késedelem nélkül érkeznek a válaszok, visszaköszönnek az enyéimmel hajszálra egyező gesztusok, hála nekik, annyit biztosan tudok, a tortája megszegésére készülő ...
Csendesen érkezett a mai az este, a leereszkedő sötétség a távolban gyülekező vendégek jöttének jeleit elkendőzte, az ablakban sercegő lila gyertya bezzeg árulkodik, lankadó figyelmem felkeltéséről gondoskodik. Reszkető lángja fényében különös árnyak táncolnak, fülembe igéző mesét suttognak. Tőlük tudom, hogy a decemberi ünnepek vidám csengettyűszóval közelednek, hamarosan itt lesznek, bút, bánatot elsöpörve mindenkihez benéznek, a nekik ajtót ...
Mélabús hangulatomból könnyedén kibillentett, tréfás megjelenésével a játékra gyorsan rávett, erre járt, hát önzetlenül segített. A fajtám után elnevezett kórról, az életemet keserítő tacskóbénulásról, vele a veszélyes műtétem nyomán esedékessé vált kúráról nem sokat hallott, panaszaimmal kevéssé foglalkozott. A picsogást feledtetve megdolgoztatott, csendben elvégezte, amit egy hozzá hasonló apróságtól szállásadója elvárhatott, immár ő is a ...
Szörnyen unatkozom, a díványra terített pokrócon heverészve sóhajtozom, a szívemnek oly kedves programokat, sajnos, muszáj későbbre halasztanom. Jobb híján a televízió képernyőjét bámulom, az egymást váltó sorozatok, a szakadatlanul ismételt mozifilmek történeteit betéve tudom, a népszerű sportműsorok láttán csalódottan ásítozom. Sokba kerül nekem a várva várt gyógyulás, mesekönyvem lapjain az érdeklődőnek ezúttal megírom, mennyi fájdalmas ...
Használ a rengeteg jókívánság, lassan gyógyulgatok, a borzasztó tacskóbénulásnak apránként búcsút mondok. Műtétem óta kedves hobbimnak, a szundikálásnak hódolok, a kötelező programok közti szünetekben meleg takarómba burkolózva horpasztok. Álmomban a rét puha füvén loholok, az erdő sűrűjében kirándulok, fürge dakszlipajtásom, Bo oldalán bárhová eljutok. A valóságban még csak sántikálok, ám panaszaimmal untatni senkit sem akarok, lábadozásomról ...
