Mozdulatlanul pihent tornácunk falánál, girbegurba nyelének repedezett vége támaszra lelt az árnyékba burkolódzó sarokban. Ruganyos nyírfaágakból kötött feje álmosan simult a járda kövéhez, kopott vesszői remegtek tolakodó érintéseimtől. Szimatolva ismerkedtem szokatlan illatával, találgattam történetét, míg képzeletemben lassacskán felsejlett a szórakozott boszorkány alakja, aki az éjszaka sötétjében elkeveredve ajtónkban felejtette elmaradhatatlan ...
Utoljára kocogta körbe birodalmát, tüskés bundácskájában dideregve szaporán kapkodta mancsait. A korán leszálló este sötétjében bebarangolta a zörgő avarral borított csapásokat, tűnődve toporgott az ismerős fordulóknál. Elmerengett a nyár szépségéről, ízlelgette az ősz fanyarkás illatát, gallyakból emelt kuckója kapujából még egyszer visszanézett. Sünmama búcsút intett, aztán eltűnt a sárguló fűszálak erdejében, összezáruló függönyük ...
Halloweenre megfaraghattam volna, narancsos héján játékos ábrákat formálhatnának az éles karmaim hasította árkok. Oldala rücskös bőrének ráncai közül barátságos rémpofa vigyoroghatna, szárának meghasadt csonkjából lehetne a foghíjas boszorkány horgas vasorra. Kérgébe vájva megjelenhetne mancsom felnagyított lenyomata, világíthatna jellegzetes sziluettem, ám mert annyira a szívemhez nőt, még a mai ünnep tiszteletére sem csináltam lámpást a ...
Kíváncsian kóstolgattam, bátortalanul ízlelgettem, első falatkái után azonnal megértettem a kamrában settenkedő egérkét, a mézesmázos hízelgésével a hiú hollót környékező mesebeli rókát. Megszerzéséért kockáztatnám a csapdák kijátszását, és kiénekelném a fa tetején tollászkodók csőréből is, ám mert pillantásom meglágyítja a szíveket, felesleges ügyeskednem. Cselvetés, udvarlás nélkül megoszthatom Bóval, fiatal társammal kedvencem, az ...
Téli kvártélya rücskös padlójáról felseperték a finom port, samottból emelt falakkal határolt kuckója gondosan kitakarítva várta. Panaszra szikrányi oka sem lehetett, beköltözése hírére friss fekete festést kapott a vaskeretes ajtó, cseppnyi olajat a csikorgó huzatszabályzó. Loboghat eztán odabent tavaszig, rejtegetheti parazsát a hamu szürke dunyhája alatt, a közelgő fagyok idején megbecsült vendégként tombolhat kályhánkban a meleget adó tűz.
...
Régóta a határban settenkedik, közeledése hírét elhintette a falucskánkat ölelő rengetegben, a távolba vesző mezőkön. Jellegzetes nyomait széthagyta a vidéken, emitt a pompás színekbe öltöző lombok, a pirosló csipkebogyó, a vastagodó avar, amott a hűvösre forduló hajnalokon feltűnő kísérteties ködpamacsok utalnak jöttére. A kalendáriumot lapozgatók már szeptember elején, a csillagászok hetekkel ezelőtt üdvözölték, míg kedd éjjel aztán az ősz ...
Harsány vakkantásaikkal már a távolból üdvözölték, barázdált homlokuk ráncainak fedezékéből kémlelő tekintetükkel kíváncsian méregették. Óvatosan körülvették, alacsony termetén álmélkodva orrukkal böködték, sajátjukhoz hasonlóan lebegő fülei, aranylóan vöröslő bundája láttán csapatukba fogadták. A Velencei-hegység meghódítására törő VizslaKalandorok a pirinyó tacskó helyismerete előtt fejet hajtottak, bohókás társam, Bo személyében ...
Rejtőzködő népük belakja az erdőt, otthonuk az árnyas rengeteg. Sétáimon kutathatom birodalmukat, fülelhetek lépteik neszére, szimatolva követhetem kanyargós csapásaikat. Kíváncsiságomnak engedve télen-nyáron fürkészem titkaikat, és korán kopogtató hűvösével az ősz sem szegte kedvemet. Behúzódtam a Nadapi Esték rendezvénysorozatának szerdai előadására, ahol apa ölében ücsörögve ismerkedtem a Velencei-hegység vadjaival.
Békés lombrágók, ...
Pénze nincs, tarisznyája üres, termete alacsony, kiáltása harsány. Peckesen lépked, hosszan elnyúlva vonul, akár valami híresség, vörösesbarna bundája csillogásán elcsúsznak a felhők mögül kikacsintó napocska sugarai. Hegyes orrát büszkén a magasban hordja, lebegő fülei mókás táncot lejtenek a szélben, erős vállaival, domború mellkasával bátran fordul szembe a kihívásokkal. Gyorsan cseperedő társam, a szertelen Bo még kölyök, ám máris igazi ...
Megelevenedett az álmos vidék, a szintezési ősjegy patinás oszlopa fölé magasodó hatalmas vörös szikla elnyúló árnyékán ponyvás pavilonok osztoztak. Meredeken ereszkedő utcácskánk utolsó métereit szigorúan strázsáló bóják vették védelmükbe, a kövér fűben padok, székek, asztalok terpeszkedtek. A csendes erdőszéli völgyecske lassan megtelt a nyár végi mulatság élénk hangjaival, a szép időt kihasználva kis falunk apraja-nagyja összegyűlt az első ...
