Lassan helyreáll a rend, megszokott medrében hömpölyög tovább az élet. Vagy majdnem abban... A tavasz dermesztő mementói talán örökre velünk maradnak, maszk, gumikesztyű, zselés mancsfertőtlenítő nélkül többé kocsiba sem ülünk. Kötött pulcsimat, picinyke viharkabátomat ellenben a héten merészen itthon hagytuk, és kezdem elhinni, hogy cirka hónapnyi késéssel tényleg a nyár zörgeti az ajtót.
A jelek biztatóak, apa vastag dzsekijét például végre ...
Szorosan összetartozunk, kapcsolatunk három esztendeje alatt elválaszthatatlanná váltunk. Létezni sem tudnánk a másik nélkül, együtt ébredünk hajnalban, térünk nyugovóra este. Az éjszaka csöndjében egymás lélegzését figyelve álmodunk, és mert azt mondják, az ugatós négylábúak ösztönösen hasonulnak társukhoz, leltárt készítettem… Az apák napja óta eltelt héten csokorba szedtem, mi mindenben emlékeztetek apukámra.
Könnyen ment, a jeleket bárki ...
Beszorultam a lakásba, egész héten bánatosan kémleltem a barátságtalanul nyirkos kertet. Csendben fohászkodtam, hogy tartson végre hosszabb szünetet az eső, tűnjenek el a tócsák, és újra száraz lábbal baktathassunk a közeli erdő fáinak lombkoronája alatt kanyargó ösvényen. Az undok locspocsért, a pocakomat súroló ragadós sárért orrolhatnék a népi kalendárium utolsó fagyosszentjére, ám Medárd aligha akart rosszat.
A híres gyümölcspatrónus június ...
Riogathattak kopaszsággal, fenyegethettek csúnyasággal, ám egyszerűen nem bírtam megállni. Sajnos hiába koncentráltam, igyekeztem uralkodni magamon, ösztönösen kikapartam. Ott a folt, mentségem legfeljebb annyi, hogy viszketett veszettül, és mert jólesett, hát vakartam. Kezdetben óvatosan, később motollaként járt a mancsom, az eredmény meg csak úgy kiült az ábrázatomra.
Semmiség az egész. Körömnyi világos bélyeg, jelentéktelen szépséghiba az orromon. ...
Titokban belenyaltam és nem ízlett, a folyékony kenyér aligha lesz a kedvencem. A bortól grimaszolva prüszkölök, a pálinkának, vodkának már az illatától hideg futkos a hátamon. Az édes likőrökhöz nincs bizalmam, ha engem kérdeznek a halolajjal, esetleg húspástétommal vadított vízre szavazok. Szenvedélyes piás nehezen válhatna belőlem, a zsivajt kerülöm, a mi kis falunk sörözőjének megnyitójára mégis ellátogattam.
Nadapon esemény az ilyesmi, hiába ...
Röpülhet az idő, ismétlődhet a végtelen körforgás. A tavaszt követheti a nyár, az ősz nyomában kopogtathat a tél, én nem változom. Nyúlhatnék hosszabbra, lehetnék vérmesebb, díszeleghet a tortámon több gyertya, ám anya és apa szemében örökre a kölyök maradok, akit gyermeknapon felköszönthetnek.
Ünnepeltünk ma is, járt a szeretgetés, a puszi, a csavargás, noha ebléptékkel tényleg nagykorúnak számítok. Felnőtt vagyok, éveim gyarapodó sorából ...
Álmaimban számtalanszor megjelent, láttam épülete elnyúló tömbjét, hallottam vendégei zsivajgását. A veszélyhelyzet idején a közelébe se mehettem, képzeletben mégis tekeregtem verőfényes forgatagában, boldogan röpködő fülekkel trappoltam betonján... Ébredéskor aztán lábaim kalimpálva idézték a rohanás ábrándját, és szomorkodtam a pokróc alatt, mert kuckóm távolról sem a velencei korzó.
Csavargásaim megszokott színterét apa egészen a hét ...
A váratlan vendégek a magasból érkeztek. Reggeli sétámból siettem befelé múlt vasárnap, és egyikük éppen az orrom előtt ért földet. Riadtan pislogott, dülöngélve totyogott, menedék után kutatott... Hőskölteményt nem körmölhetek esetéből, legfeljebb dicsekedhetek, hogy az ereszünk alatt lakó rozsdafarkú pár két fiókája a közreműködésemmel úszta meg a találkozást az éhes macskákkal.
A pelyhes tollasjószágok nyilvánvalóan elhamarkodták az ...
Emlegettem sokszor, többször leírtam a nevét, futólag utaltam fekvésére, környezetére. A részletek fölött lezseren elsiklottam, lényegeset nem árultam el róla, csendes hétköznapjai és vidám ünnepei csupán keretet adtak tacskókaparásaimhoz. Mellőzésének azonban vége, a kiterített térképen szimatolva most elmondom hol élek, merre van Nadap.
Az autóba ülők, vonatra szállók könnyen idetalálhatnak… A főváros irányából a Balaton felé igyekezve, ...
Mellékes pöttöm vagy behemót, megbokrosodom, ha látok egyet. Átható illatától megvadulok, zabolázhatatlan késztetést érzek, hogy felhágjak a hátára, harapdáljam a fülét, dús sörényébe kapaszkodva ügetésre csábítsam. A kísértés leírhatatlan, a pórázon kívül semmi nem tarthat vissza, ám az utcánkban lakó pici pónit csendesen bámulom.
Szertelenül rajongok a lovakért, de Candy társaságában önmérsékletet tanúsítok… Korai odafurakodni, ...
