Használ a rengeteg jókívánság, lassan gyógyulgatok, a borzasztó tacskóbénulásnak apránként búcsút mondok. Műtétem óta kedves hobbimnak, a szundikálásnak hódolok, a kötelező programok közti szünetekben meleg takarómba burkolózva horpasztok. Álmomban a rét puha füvén loholok, az erdő sűrűjében kirándulok, fürge dakszlipajtásom, Bo oldalán bárhová eljutok. A valóságban még csak sántikálok, ám panaszaimmal untatni senkit sem akarok, lábadozásomról ...
Csüggedten begubóztam, a világ elől elbújtam, bajaimról hetekig szégyenlősen hallgattam. Hűséges olvasóim ébredező gyanakvását régebbi történeteim leporolásával altatgattam, a mellettem strázsáló csinos dakszlifiún, Bón kívül kizárólag a közeli ismerősöknek panaszkodtam. A titkolódzásnak most véget vetek, mély lélegzetet veszek, belekezdek a fájdalmas mesébe, saját esetemen mutatom be a fajtámról elnevezett sorscsapást, derüljön ki kusza ...
Madárdalos rengetegének ösvényeit naponta járom, fenséges szépségét ámulva csodálom, óvatos lakóiban barátaimat látom. Intek a fiatal hajtásoknak, tisztelgek a strázsáló vénséges faóriásoknak, az időtlen szikláknak, köveknek, nyomaikkal a vadak nekem üzennek. Megosztják örömüket, bánatukat, hallom segélykiáltásaikat, bensőmben érzem fájdalmukat. Bizony, szomorúan csörgedezik a kis patak, csüggedten susognak a lombok, a Velencei-hegységet borító ...
Tetőfokára hágott az izgalom, aprócska udvarunkban ma nincs nyugalom, a közönség a befutót várja, a zsúfolt lelátókról az elázott pályát bámulja. Lelkes szurkolók csápolnak a fákon, a kerítésoszlopokon, a mohás sziklákon, a napelemes lámpácskák fényében fürdő célegyenest a teraszon terpeszkedő asztal mellől remekül belátom. Mancsommal kockás abroszunk szélét szorongatom, viaszos vásznát simogatom, készülök feladatom teljesítésre, az őszi esőknek ...
Mozdulatlanul meglapul a nyirkos avarban, az erdő fáinak enyhet adó árnyékában, ég felé törekvő szomszédaival a növekedésben versengeni restell, a mellette elhaladóknak észrevétlenül kalapot emel. Kíváncsian megnéz mindenkit, a világ ügyes-bajos dolgaival sietősen ismerkedik, kihasználja a neki rendelt varázslatos napokat, a sebesen tovatűnő gyönyörűséges pillanatokat. Igazán kevéssel beéri, kurta históriáját szívesen elbeszéli, csupán azt szeretné, ha ...
Halványulnak az égi fények, a kertben sűrűsödik a sötétség, áhítattal várja az esti műsort a népes közönség. Megtelt a szellős nézőtér, a zsöllyék foglaltak, a késve érkezők a zöldellő bokrok között sünmama nyomában sietve a helyükre kocognak. A fellépő jöttére a hirtelen leereszkedő csend figyelmeztet, jelenlétében meg se pisszenek. Alakját a teraszról fürkészem, apró figuráját páholyom magasából lesem, kíváncsian körbetekintek, most a ...
Hosszú szünet után végre megrendezik, minden fajtám béli okkal lelkendezik, hullhat az égi áldás, süthet a nap, a mulatság idén el nem maradhat. Csilingelő csobogással hirdeti kezdete közelségét a fürgén rohanó Séd, róla suttognak az árnyat adó lombok, vakációmról megtérve a királynék városába szervezett buliról beharangozó mesét mondok. Csodás lesz, ezt elárulom, izgatottan készül megannyi pajtásom, szombaton a dakszlik útra kelnek, a nyarat ...
Kezdetére türelmesen vártam, a hátralévő napokat felettébb pontosan észben tartottam, kapujában állva beharangozása kínos feladatával megbarátkoztam. Biztosan lesznek, akiknek érkezése hírével kedvét szegem, őket arra kérem, ne csukják be a mesekönyvem, maradjanak mellettem. Fogadják el, hogy apró mancsom elfáradt, tekintetem az újabb dakszlikaparásokhoz hiába keresi a megfelelő tárgyat, ezért a körmölést félretéve most megpihenek, játékos társammal, ...
Felettébb korán kezdte, híres fajtámat apa már aprócska kisgyermekként megszerette, megbonthatatlan barátságunk magvait bensőjében pelenkásként elültette. Az ismerkedést könnyen vette, az első gyámoltalan simogatásoknak a babakocsiból szerét ejtette, a szimatoló nyirkos orrocska tolakodását boldog kacajjal üdvözölte. Lelkében különleges zugot kaptunk, a biztos szegletben generációk óta ellakhatunk, dakszlis emlékei egyikét pajtásommal, Bóval most ...
Karcsúsodó korongja hamarosan megjelenik, méltóságteljes lassúsággal az éjszakai égbolt magasába emelkedik, sebhelyes arcának sarlója a Föld árnyékának sötétjébe bújik. Fogyatkozó cipója a kutyákat nem érdekli, vonyító éneküket ki csak kövéren érdemli, a felhők felett így háborítatlanul suhanhat, sápadt fényével ablakunkon bekacsinthat. Emlékeztet minket, tacskókat a felszínén tett első emberi látogatás közelgő évfordulójára, a hét derekán ...
