Magához hív, nevemen szólít, a kaland örömével kecsegtet. Bűvös suttogása megbabonáz, kimondatlan szavai mintha távoli őseim üzenetét visszhangoznák. A viharos éjszakákon dalát fütyüli a kéményben a szél, árnyai a hold sápadt fényében ajtónkig lopódznak. Körülvesz, féltőn átölel, óvja lépteim, illatával irányt mutat. Emlékeztet, hogy szegről-végről hozzá, a szerdán világnapját ünneplő rejtelmes vadvilághoz tartozom.
Lakói a barátaim. ...