Csontjaimban érzem, közel járnak. Öles léptekkel, sietős eltökéltséggel róják útjukat, viseltes bocskoruk talpa alatt recsegve hasad szilánkokra a makacs éjszakai hidegben befagyott pocsolyák jege. Hatalmas posztózsákot cipelő görnyedt alakjuk hamarosan feltűnik a pirkadatkor bíborfényben fürdő határban, jöttükre felébred a természet, ünnepel a világ. Néhányat alszunk, és mindhárman itt lesznek, meghozza a meleget Sándor, József, Benedek.
Megértem ...
Pont olyan lesz, mint bármelyik másik. A mai békés este után a holnap túl hamar felsejlő hajnallal, a korai kelés nyűgével, kapkodós készülődéssel kecsegtet. Vár a sietős reggeli, a didergős tóparti séta, a telefon türelmetlen csörgése, a kimerítő munkában szünetet parancsoló, húzódozva érkező alkony ígérete. Velük jön a temérdek rohanás, morgásra érdemes bosszúság, no meg az unalmasan szürke hétfőt csajos mulatsággá varázsoló nőnap öröme.
Magához hív, nevemen szólít, a kaland örömével kecsegtet. Bűvös suttogása megbabonáz, kimondatlan szavai mintha távoli őseim üzenetét visszhangoznák. A viharos éjszakákon dalát fütyüli a kéményben a szél, árnyai a hold sápadt fényében ajtónkig lopódznak. Körülvesz, féltőn átölel, óvja lépteim, illatával irányt mutat. Emlékeztet, hogy szegről-végről hozzá, a szerdán világnapját ünneplő rejtelmes vadvilághoz tartozom.
Lakói a barátaim. ...
Nagyapó, ha itt lennél velem, te megmondanád... Véletlenül se hagynál kétségek között, simogatnád a kobakomat, ahogy apának kisfiú korában, türelmesen tanítgatnál, tréfálkoznál. Mesélnél az évszakok körforgásáról, a tikkasztó nyárról, a színpompás őszről, a havas télről, a virágos tavaszról. Mint az arra leghivatottabb megsúgnád, meddig komiszkodik a zimankó, hányat kell aludnunk a gólyák, a fecskék érkezéséig, mivel bátorítsam kikeletet váró ...
Csordultig tele a szívem boldogsággal, lelkem felhőtlen bizakodással. Gesztenyebarna szemeim ragyognak az életörömtől, tekintetemből árad a gyermeki ártatlanság, az őszinte jóindulat. Valósággal iszom a kedves szavakat, lubickolok a dicséretekben, elalélok a gyengéd simogatástól, az ajándékokkal farkcsóválva szaladok a kuckómba. Gondolataimban fel sem bukkan a szerelem, ám fontos érzéseim csokorba szedésére jobb alkalmat aligha találhatnék a Valentin-napnál.
...
Korán nyitunk, későn zárunk, a vendégek pirkadattól sötétedésig jöhetnek-mehetnek. Asztalfoglalás nincs, a kiszolgálás folyamatos, a menü választható, a fogyasztás ingyenes. Nálunk kosztol az egész környék, a betérők tömik a begyüket, jóízűen esznek, isznak. Alkoholt nem tartunk, a kert mégis hangos az elégedett társaság vidám dalolászásától, aki pedig akar, bekvártélyozhat éjszakára is… Októberben rendeztük be az udvaron a madárbüfét, és ...
Duzzogva ébredezik, fejét a takaróba fúrja, kétségbeesetten kapaszkodik álmai lassan foszladozó szövetébe. Semmi kedve felkelni, kibújni a melegből, lekászálódni a kényelmes priccsről, úgy képzelem, szívesen durmolna tovább, de a kötelesség nagy úr. Odakint várják jóslatát, és meg kell üzennie barátjának, Philnek is a messzi Punxsutawneyba, mit súgjon gazdái fülébe a közelgő mormota-napi ünnepségen… Rövid, netán hosszú télre számít Balu, a ...
Peckesen lépked, éber tekintettel kémleli a kertet a góré létrájáról. Figyelmét lehetetlen kijátszani, a szokatlan neszekre, a betolakodók mocorgásra rögvest felszegi a fejét. A rosszban sántikálók reszkethetnek, csőre hegyes, karmai élesek, sarkantyúja kettéhasítja a napsugarakat is. Jaj a sompolygóknak, riadót jelző kiáltásaira félelmetes labradorok indulnak járőrbe. Szorgos és dolgos, eljött az ideje, hogy végre lefessem alakját, meséljek a kerítés ...
Ujjaim közt szúrós jéglabdácskák, pocakomon utálatos sár. A kemény testedzéstől megtépázott lelkesedéssel, dideregve caplattam az emelkedőkön, ereszkedtem a lejtőkön, kerülgettem a befagyott pocsolyákat. Fáradtan szedtem elnehezült lábaimat, számoltam a métereket, korgó gyomromat hallgatva tányérkámban illatozó finomságokról ábrándoztam. Erőt adott, hogy hamarosan hazaérünk, és puha kuckómban heverészve mesélhetek a csodás kirándulásról a téli ...
Csalóka árnyaival az éjszaka folyton megtréfált, sötétjét az ablakon át fürkészve újra meg újra látni véltem a csodát. A mindent beborító puha dunyhát, a tél szépséges leplét. Gyermeki reménykedéssel vártam, annyira akartam, hogy álmosan hunyorgó szemeim becsaptak. A bujkáló hold fényében fehéren világítottak a szomszéd ház cserepei, ám a természet egyre halogatta a varázslatos hótakaró leterítését.
Érkezését a meteorológusok ...
