Hangtalanul közeledett, a magasból nesztelenül leereszkedett, némán lebbenő fátylával betakarta a ködös messzeséget, csendjébe csomagolta a vidéket. Vékonyan terült szét az őszi színekben pompázó tájon, a hosszú pihenőre készülő világon, gyengéden végigsimított a kobakomon, tréfálkozva megült érzékeny orrocskámon. Apró pelyhekben szállingózott, látogatása csupán percekig tartott, oldalamon baktató csinos dakszlipajtásomnak, Bónak és nekem az idei ...