Súlya alatt a vénséges hintaszék meg se reccsen, benne elücsörögve elébb lassan előre, majd hátra billen, lábait kockás plédbe bugyolálja, tekintetével az ablakon túl terjeszkedő sötétséget kutatja. A felhők közt kacsingató csillagokat régről ismeri, ha szépen kérjük, őket sorra megnevezi, a hunyorgó pontocskákat barátként üdvözli. Történetéről ellenben a huncut hallgat, fiatal pajtásommal, Bóval firtathatjuk a múltat, tanácstalanul találgathatjuk, ...
Neve napjáról megemlékezni sosem feledünk,
az alkalomra izgatott kíváncsisággal készülünk,
felkeléskor rá gondolva az ablakhoz szaladunk,
pajtásommal, Bóval az üvegen kikukucskálunk.
Tippelgetjük, Mátyásnak ezúttal mi lesz a dolga,
szekercéjével elűzi a hideget, netán csinálja,
az előbbi lehetőségnek szívből örvendezünk,
az utóbbi miatt ellenben megfájdul a fejünk.
A komor hangulat, sajnos, ma okkal kerülget,
híres vendégünk még hajnalban sem ...
Észrevétlenül megül házunk falán, lehunyt pillái mögött álmodozva mereng az évszakok szeszélyes váltakozásán. Törékeny testét fázósan összehúzza, dideregve vár a langyos fuvallatokra, türelmesen kiböjtöli, míg a kikelet hírnökeként megint útra kelhet, a párát lehelve ébredező táj felett csapongva repkedhet. A nappali pávaszem nálunk vendégeskedik, pajtásommal, Bóval és velem barátkozik, ám noha szívesen látjuk, azt kívánjuk, ne térjen vissza a ...
Javában alszik még a világ, a békésen szendergő táj csupa sejtelmes némaság, a határban hűvös szelek járnak, nem való a zord évszak a hozzánk hasonló fázós tacskóknak. Elég az ablakon kinéznünk, máris didergünk, reggeli után reszketve a forró kályha mellé telepszünk, később dafke nekivágunk, a falucskánkat körülölelő erdőben vidáman barangolunk. Ismerős vidéken kódorgunk, friss levegőt szippantunk, az utat fürge dakszlipajtásom, Bo választja, én ...
Estére rendszerint kellemesen elfáradok, vacsora után a tévézésre is gyorsan ráunok, jöhetnek sorra a műsorok, míg peregnek a filmek, a pihenésre koncentrálok. Meleg pokrócomból kényelmes vackot formálok, némi körkörös topogással alapozok, aztán lecsukódó pilláim mögött izgalmas kalandokra indulok. Mancsaimmal kapálva futok, szaladok, fogaim közt szűrve halkan vakkantok, és bár néhány olvasómat ezzel talán megbotránkoztatom, most mégis elárulom, hajnalig ...
Ébredéskor láttam meg az ablak tükrén, a vöröslő hajnali fény éppen felragyogott szétterülő levélkéi peremén, szirmait tétován bontogatta, fiatal hajtásait pirulva az ég felé nyújtogatta. Belakta a keret alkotta szűk sarkokat, kacsaival kitapogatta a lakályos zugokat, szépségével elkápráztatta ámuldozó párosunkat. Ásítozó dakszlipajtásommal, Bóval néhány pillanatra a reggeliről is megfeledkeztünk, a jelenségben gyönyörködtünk, azon tanakodtunk, ...
Élénkül már az ijesztő petárdadurrogás,
kezdődik az elmaradhatatlan ricsajozás,
az ég sötétjében tűzijátékrakéták szállnak,
hamarosan vége a visszaszámlálásnak.
Elballagott mellettünk egy hosszú esztendő,
titkok sorával megérkezett a következő,
ideje a búcsúzótól illedelmesen elköszönni,
a küszöbön toporgónak fogadalmat tenni.
A múlt képei a nosztalgiázásban segítenek,
rengeteg csodálatos percet elém idéznek,
emlékeim közt szabadon ...
Ólomlábakon ballagnak a percek,
vén falióránk mutatói kimérten lépkednek,
az ünnepi várakozás terhét cipelve ügyelnek,
hogy időt hagyjanak a lázas készülődésnek.
A konyhában szorgos kezek serénykednek,
se vége, se hossza a vidám főzőcskézésnek,
a fedőt emelgető fazekak a tűzhelyen megülnek,
a halszeletek forró paprikás fürdőt vesznek.
A bejglit az elegáns tálcára régen kitették,
tetejét hófehér porcukorral finoman behintették,
ebédhez a ...
Bámulom az égbolton úszó fellegek közt hunyorogva lekacsintó csillagokat, az ablakon kikukucskálva követem a komótosan ballagó holdat, érdeklődve várom a megállíthatatlanul közelgő változásokat. A kalendárium azt súgja, a sötétség a héten feladja, a párkányon lobogó adventi gyertyák fényében a terjeszkedést a világosságra hagyja, hosszabbodhatnak a nappalok, és ettől máris boldogabb vagyok. Érkeznek az ünnepek, csinos pajtásommal, Bóval ...
Varázsos történetét töviről-hegyire ismerem, jellegzetes alakját, pirospozsgás arcát, derűs kacagását rengetegszer magam elé idéztem, álmaim lebbenő szárnyán kitárt karjaiba repültem. Képzeletemnek hála hófehér szakállába csimpaszkodva az ölében elücsörögtem, kabátja holdfényillatát ébredéskor még sokáig érezhetem. Ajándékait évről évre megkapom, csinos pajtásommal, Bóval megosztozom, ám látogatásairól folyvást lemaradtam, röviden elmondom ...
