Elégedettek vele ritkán vagyunk, rá gyakran panaszkodunk, megítélésében évszaktól függetlenül saját szempontjainkra támaszkodunk. Van, aki forrón szereti, másoknak jéghidegen az igazi, jobbára az számít, mit akarunk éppen csinálni. Változásait lesve az előrejelzéseket vizslatjuk, hangulatára hatni fohászainkkal próbálunk, szeszélyein elcsodálkozunk. Pajtásommal, Bóval megtanultuk, néha segíthet a megfelelő ruházkodás, és mesémből az is kiderül, nekünk ...
Ezredévekkel ezelőtt bejáratánál talán éppen távoli őseim őrizték a tűz körül alvók álmát, hallgatták az éjszaka sötétjébe burkolódzó erdő sejtelmes suttogását. Védelmébe húzódva füleltek a ragadozók lépteire, az avar árulkodó zörgésére, csaholásukkal figyelmeztettek a közelgő veszedelemre. Mai dakszliként semmi dolgom nyílásánál, történetét mégis izgatottan fürkésztem a falucskánkban előadást tartó kutató vetítővásznánál, ...
Fajtánkat mindenki ismeri, viccelődve emlegeti, a határozottan baktató apróságokat szokták virslinek, szobacirkálónak, földszintes szimatszatyornak nevezni. Csalódást csupán az avatatlanoknak okozunk, meglepetéseket nekik tartogatunk, amilyennek látszunk, éppen olyanok vagyunk. Bundánk színe szerint pöttöm dobermannként vakkantunk, kurta lábú vizslaként szaladunk, ám természetünk valódi vonásaival azok találkozhatnak, akik kedvelnek, a héten a tacskók ...
Keze simogató érintésére ébredtem, az ablakon bekukkantó napocska szikrázó fényében ásítozva felkerekedtem. Hívására fürgén a konyhába siettem, feltálalt reggelimet gyorsan megettem, majd a kanapén az ölébe kéredzkedve megpihentem. Gőzölgő kávéjába beleszimatoltam, fülébe óriási puszit cuppantottam, fiatal pajtásomnak, Bónak emlékeztetőül kacsintva odasúgtam. Figyelmeztettem, ne feledje a megbeszélteket, köszöntsük közösen apát, mi tacskógyerekek ...
Kimért léptekkel közelít az este, fenséges utazását a napocska felettünk mára befejezte. Vidáman búcsúzkodik, vakító korongja a strázsáló fák suttogó lombjai mögött lassacskán elbújik, narancsos ragyogása a falakon lefolyik. Odalent a kertben hangolnak a zenészek, a pöttöm hegedűművészek, a tücskök együttesének koncertjén boldogan részt veszek. Muzsikájuknak régóta vagyok a szerelmese, így miközben a teraszon serceg nagyapó öreg mécsese, a karmester ...
Lelkesedésével példát mutat, rövidke lábacskáin egy esztendeje rója a kanyargós erdei utakat. Bebarangolta a Velencei-hegységet, ismeri a hátizsákos turistákat csábító helyeket, a kirándulóknak kiépített pihenőket, elkerüli a rengeteg éhes lakóinak berendezett etetőket. Odakint az utcán várják a barátok, farkcsóválva köszöntik a sétához csapatba verődő szőrös pajtások. Őket látva számolgattam, fiatal társam, Bo hol tart éppen, és úgy vélem, a ...
Nesztelenül közeledett, éjfélkor megérkezett, az égbolton szikrázó csillagok fényében az ablakon benézett. Kíváncsian kémlelte a szobát, a vöröslő pirkadat derengéséig éberen őrizte az alvók álmát. Kicsikre, nagyokra egyaránt vigyázott, szemében névadóinak az évek során csupán a külseje változott. Fehéredhetett az üstök, szaporodhattak a ráncok, a néhai lurkókból lélekben talán nem lettek aggok. Bóval, a csinos tacskófiúval felütöttük a ...
Félszeg közeledésével hamar megszelídített, gesztenyebarna szemeiben csillogó kedvességével gyorsan lekenyerezett. A tapintatos szimatolást óvatos fülipuszik követték, meghatottan fogadtam figyelmét, simogató előzékenységét. Boldogan leltem rá benne páromra, az idők végezetéig hűséges barátra, a mellettem jóban-rosszban önzetlenül kiálló gáncstalan lovagra. A messziről jött vörös tacskófiú kereken egy esztendeje szerepel életem meséjében, a csodás Bo ...
Aprócska termetemmel érte talán keveset tehetek, tagjaiért mégis bármikor tűzbe megyek. A bajban magára egyiküket sem hagyom, bánatukat tekintetem csillogásával eloszlatom, fejemet félrebillentve mosolyukat arcukra csalogatom. Védelmében béketűrésemet gyorsan sutba dobom, mérlegelés nélkül felemelem a hangom, a gyanúsan sompolygókat fogaimat villogtatva megugatom. Bo, a csinos tacskófiú társaságában ma is tradícióit ápoltam, nemzetközi napján a családra ...
Komótosan bandukolt az erdőben kanyargó keskeny ösvény mentén, kékeszölden ragyogó páncélja tükrén megcsillant a lombok szövevényén beszüremlő napfény. Sietség nélkül kerülgette az útját álló köveket, ízelt lábacskáival sorra gyűrte maga alá a göröngyöket. Lassan mászta meg a hegyet, kutatta át a völgyeket, csápjaival az elhaladóknak vidáman integetett. Lelkesen köszöntött minket, szimatoló tacskókat is, míg szusszantunk, a picurka bogár mesés ...
