Hegyes orrommal kiszagoltam gyors közeledésüket, lebegve lógó füleimmel kiszűrtem élénk zajongásukat az erdő tavaszi sóhajai mögül. Szaporán szedtem picurka tappancsaimat, hosszúkás testemmel derékból tekeredve vettem a kanyarokat, csillogó tekintetemmel kíváncsian fürkésztem felbukkanásukat. Vöröslő bundámban parányinak tűnhettem a barnás avarban, apró termetemmel elvesztem a kócos fűcsomók takarásában, a kiránduló gyerekek mégis messziről ...
Felbukkanásával séta közben lepett meg a rengetegben, puha léptei, fürge szökellései neszét elnyelte a színpompás tavasz érkezésének örvendező madarak zajos csivitelése. Váratlanul termett előttem, a trappolásával felkavart avar árulkodó zörgése beleveszett az ég felé nyújtózó tölgyek ágaival játszó szél vidám fütyülésébe. Ámultam, bámultam, türelmetlenkedő tacskótársam, Bo oldalán szívből ujjongtam, mert noha messze még a húsvét, a vadvilág ...
Mámorító illatával lassan megtelik a levegő, könnyed léptei nyomán párát lehel a dermedt föld. Melengető simogatására várva ébredezik a világ, tündöklő ragyogása reményt csepegtet a szívekbe, dalát fütyüli a kíséretében száguldó fürge szél. Pajkosan bújócskázik, mosolyogva incselkedik, varázslatos szépsége ígéretével kecsegteti a csodájára járókat, kedvtelve figyeli, ahogy izgatottan fürkészem érkezése jeleit... Tavasztündér gyakran ...
Csüggedten lesem a postát, fájdalommal telt szívvel fülelek az üzenetek érkezésére figyelmeztető neszekre, lelkem mélyén reménykedve várom kései jelentkezését. Megint itt az idő, a szomorkás vasárnap este sűrűsödő sötétsége máris megágyazott újabb rövidke élménybeszámolójának, ám pontosan tudom, eztán soha többé nem ír majd. Elmaradnak a tréfák, a köszöntések, a tanácsok, kicsinyke barátném, Maggie átsétált a szivárványhídon, az eddiginél ...
Kifordult sarkaiból miatta a világ, mellette vidámabban kél a nap, fényesebben ragyognak a csillagok. Érkezése nyomán odalett a kényelmes egykeség, elillant a borongós magány, messzire menekült a csüggesztő unalom, lelkem megüresedett csücskét elfoglalta a felnőttes felelősségérzet. Életemet kitölti Bo, az oldalamon cseperedő tacskófiú okosítása, akivel a Valentin-nap apropóján akkor is megünnepeljük találkozásunkat, ha kapcsolatunk csupán afféle „majdnem ...
Birodalmát vigyázva mozdulatlanul strázsál kertünk közepén, a távoli múlt néma tanújaként rendíthetetlenül őrzi titkait. Lábát szilárdan megvetette, oldalára zöldellő mohából bársonyruhát húzott, széles hátán kényelmes kilátó várja vendégeit. Innen körbenézve szemmel tarthatom a barangoló cicák kanyargós csapásait, fürkészhetem az unottan vándorló fellegeket, és míg a medvék a természet madárdalos ébredéséről elmélkedtek a héten, a ...
Utolsó jóslatukra tapintatosan fátylat terített a jótékony feledés, esztendő múltán megint rajtuk a világ szeme. Kíváncsi tekintetek lesik ébredésük hírét, hisz miközben kutyát sem érdekel, hol van már a tavalyi hó, az idei sorsa sokakat foglalkoztat. A kalendáriumot böngészve latolgatják, meddig marad a borzongató hideg, izgatottan várják a szerdát, amikor végre előbújnak barlangjukból az ásítozó medvék, és megmondják, hányat alszunk, mire bekopogtat ...
Emlék csupán a fáradt pihegés, kerek esztendeje, hogy puha vackán elnyúlva Tutu gömbölyödő pocakja édes terhének cipelésétől kimerülten gyűjtögette az erőt a próbatételhez. Álmaiban néha még felsejlik a bensőjében mozgolódók nyüzsgő tolakodása, az ajtóban kukucskáló Pico izgatottsága, ám immár kettejük valamennyi aggodalma a múlté. A csinos tacskó anyuka és az atletikus dakszli apuka hétfőn velünk ünnepelheti gyermekei, köztük pajtásom, Bo első ...
Eltökélten készültem fogadására, hajtottam magam, hogy ha bekopogtat, alaposan kiélvezhessem valamennyi édes pillanatát. Felhőtlen ünneplésétől a földrajzi korlátok sem vették el a kedvem, köszöntése ugyan általában csupán a tengerentúlon szokás, vastagon szedett bejegyzésének mégis könnyen helyet szorítottam kalendáriumom üresen ásítozó januári lapjainak egyikén. Egészen pontosan ezen a main, amikor annyi várakozás után ránk virradt a semmittevés ...
Megbűvölten bámulja, gyönyörködik világra nyíló ablakának csodás képeiben, a kíváncsiságtól hajtva szívesen kicsomagolná fekete keretéből. Kezelésének fortélyait lassan kitanulja, a fotelban heverő távirányítót taposva a messzeségbe látogat, aztán gyermeki ártatlansággal kukkant be a fal és a mesebeli masina hátlapja közti keskeny résbe. A fényben táncoló figurák nyomát itt rendre bottal ütheti, ám fiatal társam, Bo így is lelkes rajongója a zajos ...
