Eltökélten készültem fogadására, hajtottam magam, hogy ha bekopogtat, alaposan kiélvezhessem valamennyi édes pillanatát. Felhőtlen ünneplésétől a földrajzi korlátok sem vették el a kedvem, köszöntése ugyan általában csupán a tengerentúlon szokás, vastagon szedett bejegyzésének mégis könnyen helyet szorítottam kalendáriumom üresen ásítozó januári lapjainak egyikén. Egészen pontosan ezen a main, amikor annyi várakozás után ránk virradt a semmittevés ...
Megbűvölten bámulja, gyönyörködik világra nyíló ablakának csodás képeiben, a kíváncsiságtól hajtva szívesen kicsomagolná fekete keretéből. Kezelésének fortélyait lassan kitanulja, a fotelban heverő távirányítót taposva a messzeségbe látogat, aztán gyermeki ártatlansággal kukkant be a fal és a mesebeli masina hátlapja közti keskeny résbe. A fényben táncoló figurák nyomát itt rendre bottal ütheti, ám fiatal társam, Bo így is lelkes rajongója a zajos ...
Fásult nyugalomba süppedve pihen a világ, az utcán színes konfettit kerget, néma papírtrombitát görget a szél, a fák csupasz ágain károgó varjak tollászkodnak. Idebent rezzenéstelenül őrzi a karácsony hangulatát a feldíszített fenyő, ám az ünnepnek vége, csodája lassan ködbe vész. Zajos hajcihő kíséretében máris elbúcsúzott az óév, szilveszter éjjelén beköszöntött az új esztendő, a küszöbön toporgó szürke hétköznapok érkezéséig annyi van ...
Sercegve hunyorognak a színes viaszgyertyák, békésen szunnyad a kapkodós rohanás, a szőnyegen morzsányi papírfecnik emlékeztetnek a csomagbontogatás csodálatos perceire. Meghitt csend honol, a kályhában lobogó tűz barátságos ropogása elálmosít. Pihen a Jézuska érkezésére vidáman csilingelve figyelmeztető bronz harangocska, laposakat pislogok én is, hortyogó társamhoz, Bóhoz simulva idézem magam elé az ünnepi sürgés-forgás izgalmát, a szenteste örök ...
Dobozkájukban megbújva számlálják az estéket a törékeny üvegdíszek, izgatott csilingelésük az alkony csendjében átszüremlik a kopott kartonfedélen. Méltóságteljes némaságban tervezgeti a fenyő csúcsának maga sem tudja hányadik meghódítását a ködös múlt szépségén merengő vénséges ezüstcsillag, ügyel a nyelvére a régi bronz harangocska. Lassan búcsúzik az aranyvasárnap, közeleg a fenséges karácsony, ám én még latolgatom, milyen ajándékokkal ...
Elillant a varázslat, az apró ünnepi gyertya csúcsán vidáman táncoló lángocskát egyetlen szuszra elfújtam. Izgatottan toporogtam, nagyokat nyeltem, reménytől csillogó tekintettel gusztálgattam a kerek tálcán felszolgált finomságokat. Boldogan fogadtam a fülcibálós köszöntéseket, szemem sarkából vizslattam a rám váró meglepetéseket, ám a szívem mélyén annak örültem igazán, hogy a legcsodásabb ajándékot, szertelen társamat, Bót már korábban megkaptam.
...
Fedeles kancsóban pihen a mézes tejecske, a közelgő mesebeli vendégnek kikészített bögre mellett tányérnyi édes keksz kínálja magát. A kályha ajtajának üvege mögött esti táncuk utolsó fordulóit ropják a vidáman ugráló lángocskák, átforrósodott oldalának keskeny párkányáról vastag zoknik függeszkednek. Csendes a ház, mégis izgalmasnak ígérkezik az éjszaka, hisz noha magamnak nem kértem semmit, talán végre megleshetem az ajándékokkal megrakodva ...
Folyton elszólta magát, ahogy általában, úgy utolsó találkozásunkkor megint Plankának hívott. A nyelvbotláson hamar túllépett, újra és újra a nevembe illesztette a fölösleges mássalhangzót. Kérges tenyerével elfogódottan simogatta a kobakomat, álmélkodott termetem karcsúságán, sajnos, az már véletlenül sem derülhet ki, milyen lett volna az ölében ücsörögni. Bárcsak viccelne, évődne még, ám ezen a földön nem tréfálhat többé, Pista papa örökre ...
Mozdulatlanul pihent tornácunk falánál, girbegurba nyelének repedezett vége támaszra lelt az árnyékba burkolódzó sarokban. Ruganyos nyírfaágakból kötött feje álmosan simult a járda kövéhez, kopott vesszői remegtek tolakodó érintéseimtől. Szimatolva ismerkedtem szokatlan illatával, találgattam történetét, míg képzeletemben lassacskán felsejlett a szórakozott boszorkány alakja, aki az éjszaka sötétjében elkeveredve ajtónkban felejtette elmaradhatatlan ...
Utoljára kocogta körbe birodalmát, tüskés bundácskájában dideregve szaporán kapkodta mancsait. A korán leszálló este sötétjében bebarangolta a zörgő avarral borított csapásokat, tűnődve toporgott az ismerős fordulóknál. Elmerengett a nyár szépségéről, ízlelgette az ősz fanyarkás illatát, gallyakból emelt kuckója kapujából még egyszer visszanézett. Sünmama búcsút intett, aztán eltűnt a sárguló fűszálak erdejében, összezáruló függönyük ...
