Téli kvártélya rücskös padlójáról felseperték a finom port, samottból emelt falakkal határolt kuckója gondosan kitakarítva várta. Panaszra szikrányi oka sem lehetett, beköltözése hírére friss fekete festést kapott a vaskeretes ajtó, cseppnyi olajat a csikorgó huzatszabályzó. Loboghat eztán odabent tavaszig, rejtegetheti parazsát a hamu szürke dunyhája alatt, a közelgő fagyok idején megbecsült vendégként tombolhat kályhánkban a meleget adó tűz.
...
Régóta a határban settenkedik, közeledése hírét elhintette a falucskánkat ölelő rengetegben, a távolba vesző mezőkön. Jellegzetes nyomait széthagyta a vidéken, emitt a pompás színekbe öltöző lombok, a pirosló csipkebogyó, a vastagodó avar, amott a hűvösre forduló hajnalokon feltűnő kísérteties ködpamacsok utalnak jöttére. A kalendáriumot lapozgatók már szeptember elején, a csillagászok hetekkel ezelőtt üdvözölték, míg kedd éjjel aztán az ősz ...
Harsány vakkantásaikkal már a távolból üdvözölték, barázdált homlokuk ráncainak fedezékéből kémlelő tekintetükkel kíváncsian méregették. Óvatosan körülvették, alacsony termetén álmélkodva orrukkal böködték, sajátjukhoz hasonlóan lebegő fülei, aranylóan vöröslő bundája láttán csapatukba fogadták. A Velencei-hegység meghódítására törő VizslaKalandorok a pirinyó tacskó helyismerete előtt fejet hajtottak, bohókás társam, Bo személyében ...
Rejtőzködő népük belakja az erdőt, otthonuk az árnyas rengeteg. Sétáimon kutathatom birodalmukat, fülelhetek lépteik neszére, szimatolva követhetem kanyargós csapásaikat. Kíváncsiságomnak engedve télen-nyáron fürkészem titkaikat, és korán kopogtató hűvösével az ősz sem szegte kedvemet. Behúzódtam a Nadapi Esték rendezvénysorozatának szerdai előadására, ahol apa ölében ücsörögve ismerkedtem a Velencei-hegység vadjaival.
Békés lombrágók, ...
Pénze nincs, tarisznyája üres, termete alacsony, kiáltása harsány. Peckesen lépked, hosszan elnyúlva vonul, akár valami híresség, vörösesbarna bundája csillogásán elcsúsznak a felhők mögül kikacsintó napocska sugarai. Hegyes orrát büszkén a magasban hordja, lebegő fülei mókás táncot lejtenek a szélben, erős vállaival, domború mellkasával bátran fordul szembe a kihívásokkal. Gyorsan cseperedő társam, a szertelen Bo még kölyök, ám máris igazi ...
Megelevenedett az álmos vidék, a szintezési ősjegy patinás oszlopa fölé magasodó hatalmas vörös szikla elnyúló árnyékán ponyvás pavilonok osztoztak. Meredeken ereszkedő utcácskánk utolsó métereit szigorúan strázsáló bóják vették védelmükbe, a kövér fűben padok, székek, asztalok terpeszkedtek. A csendes erdőszéli völgyecske lassan megtelt a nyár végi mulatság élénk hangjaival, a szép időt kihasználva kis falunk apraja-nagyja összegyűlt az első ...
Gyanakvásomat elaltatta, megszédített végtelensége látszatával. Érkezésekor azt sejtette, búcsúzásunk percei roppant sokára, vagy talán soha nem jönnek el, legnagyobb gondom örömeinek felhőtlen élvezete lesz. Csalafintán kényeztetett, a valóság fátylának fellebbentését a lomha cammogásból féktelen száguldásra váltó időre bízta... Életem első igazi vakációja gyorsan elrepült, ám számomra fontos pillanatait örökre a szívembe zártam, élményeimet ...
Jár mindenkinek, kivétel aligha lehetek. Sokan a forró nyárra spórolnak vele, mások beosztják a fontos alkalmakra, igyekeznek átmenteni belőle egy keveset a decemberi ünnepekre. A szerencsések utazással, strandolással múlatják perceit, míg akadnak, akik csak fáradtan megpihennek, hallgatják a csendet, odahaza szorgoskodva bepótolják, amire a munka mellett nem jutott idejük. Most először én is elmerülök a vakáció csodájában, félreteszem picit a mesélést, és ...
Enyém a holnap, nekem rendelték. Elmosódó határáról máris lelkes farkcsóválással fürkészem a képlékeny jövőt, magasba emelt orral, izgatottan szimatolom kiismerhetetlen rejtelmeit. Örömmel osztozom lehetőségei végeláthatatlanul hosszú során, őszinte szívvel kívánom, hogy boldog pillanataiból, szépséges ajándékaiból ezen a földön jusson mindenkinek. Köztük a hétfőn velem ünneplőknek, az Annáknak, Aniknak, Anikóknak, Pannáknak, Panniknak.
...
Fenséges katedrálisát álmélkodva csodáljuk, lakóinak különös kiáltásaira éberen fülelünk. Némán strázsáló első fáihoz pusztán mulatságból leszaladunk, barangolunk kanyargós útjain, csörtetünk sűrű bozótjában, heverészünk árnyas tisztásai puha füvében. Ízlelgetjük ínycsiklandó gyümölcseit, figyelmesen kerüljük leselkedő veszélyeit, Bóval újra meg újra nekivágunk, és mi lelkes dakszlik apránként feltárjuk a kis falunkat, Nadapot ...
