Jöttére várva fürkésztem a kalendáriumot, reménykedve lestem közeledése híreit, nem is oly rég még azt találgattam, hányat alszunk betoppanásáig. A tavasz hűvös leheletétől vacogva ábrándoztam simogató melegéről, a magasban gomolygó sírós fellegek könnyei elől fedél alá menekülve képzelegtem verőfényes szépségéről. Fohászkodtam a korai pirkadatért, a kései alkonyért, és álmomban sem gondoltam, hogy már beköszöntekor eltellek majd a nyár ...
Szavak nélkül értjük egymást, elég a pillantás, a mozdulat. Ölében hajtom álomra a fejem, ébredéskor hozzá sietek, ha tehetném, árnyékként követném pirkadattól alkonyatig. Távollétében csüggedten számolom a cammogó perceket, fülelek a kinti zajokra, autója berregésére, kapunk nyikordulására. Árgus szemekkel vigyázom az ajtót, lesem a kilincset, érkezésekor boldogan ugrom a karjaiba. Ragaszkodásomat szüntelenül éreztetem, így kimutattam ma, az apák ...
Bódító illata megrészegít, elhomályosul köröttem a világ. Haraphatom, rángathatom, cibálhatom, fájdalmas roppanásai varázslatos históriákat mesélnek. A múlt gomolygó ködén át elém idézik távoli őseim alakját, és ha csupán percekre is, de pajkos tacskóból az emberek barlangjának bejáratánál őrködő farkassá változom. Képzeletben a settenkedő kardfogú tigris neszezésére fülelek, közben csendben ízlelgetem a madárlátta ajándékot, lelkesen ...
Pajkosan lengedező porcicákkal az orrán kúszott elő a szekrény alól, farkcsóválva szimatolt az eldugott sarkokban. Kíváncsian trappolta körbe a szobát, morogva cibálta a gáncsoskodó szőnyeg rojtjait, csaholva szállt szembe a teraszra nyíló ajtó tükröződő üvegén mozdulatait gúnyolódva utánzó vörös bundás kölyöktacskó jelenésével. Bo szombaton velem ünnepelte a felfedezők napját, ám még temérdek leckén kell átrágnia magát, mire megismeri a ...
Odakint halványan derengett, az éjszaka húzódozva engedett a pirkadatnak. A hajnal kimért léptekkel közeledett, sejtelmes csendjét elvétve törték meg a korán kelő madárkák fázós trillái. Mélyen aludt a ház, puha takaróm melegében óvatosan böködve ébresztgettem a gondjaimra bízott dakszlikölyköt. Halkan suttogva elsoroltam tudnivalóit, hisz évente csupán egyszer adódik ilyen alkalom, és Bo életében a mostani az első, szórakozzon hát jól a gyermeknapon.
Megérkezett hozzánk a gólya. A hűvös tavasztól idegenkedve jókora késéssel bukkant fel kis falunk kéklő egén, útbaigazítás után kutatva kecsesen lejjebb ereszkedett. Méltóságteljesen siklott a főutca felett, bekukkantott a porták udvarába, fekete szegélyű hófehér szárnyaival szinte súrolta a fák koronáját. Fittyet hányt a kényelmes fészekre a villanypózna tetején, hegyes csőrében masnival átkötött pakkot szorongatva éppen a kapunk előtt ért földet. ...
A ménkű a közelben csapott le, a mennydörgésbe beleremegtek az ablakok. Kelletlenül felnyíló szemeim előtt szertefoszlottak kacsalábon forgó palotám pompás termeinek képei, hirtelen elillant a kolbászból épült kerítés mámorító illata. A drágakövekkel díszített nyakörv sem szorított már, megadó sóhajjal nyugtáztam, hogy a hercegnősködésről csupán álmodtam, és hiába szakad az aranyat érő májusi eső, a temérdek égi áldástól nem leszünk ...
Tévedésről szó sincs, hamarosan itt lesznek. Érkezésükre kövér betűkkel figyelmeztet a kalendárium, ott áll fehéren-feketén, hogy a hét dereka után szép sorban mindenkihez bekopogtatnak. Rendre pontban éjfélkor nyomják le a kilincset, lépik át a küszöböt, és egy-egy teljes napig élvezik vendégszeretetünket. Borús hangulatukban romlást hoznak a világra, derűs jókedvükben bőséggel jutalmazzák házigazdáikat a csendben közelgő fagyosszentek.
Aggódva ...
Gyanakodva leste lépteimet, magához ölelt, puha takaróba bugyolálva dédelgetett. Aggódva simogatta a hasamat, vakargatta a tarkómat, cirógatta a kobakomat. Vizsgálgatott, ínyencségekkel kínálgatott, bújós hangulatom láttán alattomos nyavalyákról olvasgatott. Talán éppen a lázmérőzést fontolgatta, amikor csillogó tekintetem elárult. Megsúgta, hogy szokatlan jóságom legkevésbé sem a gyengélkedés, sokkal inkább a tacsis kedvesség hírnöke. Ajándék anyának, ...
Kicsinyke pont a beláthatatlanul hatalmas ürességben, csillaga körül az idők kezdete óta egykedvűen keringő vándor a Tejút peremén. A végtelen semmiben száguldó, kékes gyémántként szikrázó sárgolyóbis szakadozott felhőtakaróval, magasba nyúló hósipkás hegyekkel, erdőkkel, mezőkkel, a mennyboltnak tükröt tartó óceánokkal, tavakkal. Fajok millióinak menedéke, hazája növények, állatok, emberek milliárdjainak. Ez a mi világunk, életem varázslatos ...
