Két esztendeje élünk együtt, és nagyon szeretem. Télen megint felszedett jó néhány dekát, ám most is eleven a bensőmben az első találkozásunkkor fellobbanó érzés. Ha megpillantom, a szívem hevesebben kalapál, és elfog az izgalom. Kackiás bajusza lenyűgöz, tekintetével megbabonáz, kecses mozdulataitól elvesztem a fejem, és görcsbe rándul a gyomrom, amint vacsora után éjszakai kalandra indul.
Cinimini a cicám, és remélem, cserébe ő a kutyájának tart. ...
Micimackó a példaképem. Felesleges figyelmeztetnetek, tudom, hogy ő medve, míg én kutya vagyok, ebben a kérdésben érdektelen az eltérő származásunk. Kizárólag a mesekönyve számít. A seregnyi kiadást megért remekmű, aminek hála, a mézimádó bocs alakját gyerek és felnőtt egyaránt ismeri. Történetei bolygónk legtávolibb szegletében is mosolyt csalnak az olvasók arcára, és megajándékozták kedvencemet a halhatatlansággal.
Nincsenek illúzióim, a ...
Kutyaisten igenis létezik. Semmi szentségtörő eltévelyedés, anyának meggyőződése, hogy valahol kell lennie valakinek, aki vigyáz az ugatós négylábúakra. Kicsikre, nagyokra, pedigrésekre, vegyes kapcsolatból születőkre, szerető családban élőkre, kocsiból kirakottakra, utcán csavargókra, menhelyen tengődőkre. Egyengeti az útjukat, még ha ez nem is mindig látszik, hogy aztán, amikor az életük végére érnek és angyallá válnak, nála biztonságra leljenek.
Szilveszterkor kihagytak a pezsgőzésből, mégis úgy csináltam, mint a nagyok. Éjfél után néhány perccel követtem anyáék példáját, lefeküdtem, és a meleg takaró alatt sorra vettem az újévi fogadalmaimat. Az odakintről beszűrődő, távoli petárdadurrogás közepette a szívemhez emelt manccsal esküdtem, hogy hű leszek a vállalásaimhoz, és mert egyik sem titkos, most elárulom, mire készülök idén.
Először is, ördögfióka maradok. Jottányit se ...
Aggódom. A karácsony elmúlt, az áhítat elillant, és noha a feldíszített fenyők még állnak, a szeretet ünnepe átadja a helyét az óév búcsúztatásának, az új esztendő köszöntésének. Szilveszter a küszöbön toporog az estével, amikor az emberek hirtelen megvadulnak.
Hétfőn ránk virrad az év utolsó napja, felélednek a babonák, és aki addig nem tette, fejvesztve rohan a boltokba szerencsehozó élelmiszereket vásárolni… Anya a lencsére és a ...
Tüneményesnek nevezett, és a fülembe súgta, hogy szeret. Szombat este apa hosszasan babusgatott, a kanapén ülve a karjaiba zárt, puszit lehelt a homlokomra, gyöngéden simogatta a fejem, és óvatosan igazgatta a puha takarót, amibe korábban bebugyolált. Magához ölelt, mintha soha nem akarna elereszteni, és noha jócskán karácsony előtt jártunk, megajándékozott.
Olyasmit kaptam, amit a kutyák évezredek óta önzetlenül adnak legjobb barátjuknak, az embernek. ...
Lehetetlen bármi mással összetéveszteni. Felismerem az óriási készülődésről, a kapkodásról, a tanácstalansággal társuló tervezgetésről, a lakást átmenetileg elárasztó, csomagolásra váró ajándékokról. A családi programok, ebédek, vacsorák egyeztetéséről, a kedves rajzfilmeket is megszakító, költekezésre buzdító tévéreklámokról, a bevásárlóközpontok szokottnál zsúfoltabb parkolóiban halomba rakott fenyőfákról, a tülekedő emberekről, a ...
Zsúfolt hét van mögöttem. Néhány nap leforgása alatt annyi minden történt, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Ünneplés ünneplést követett, jutott szeretet és ajándék, de nélkülem semmi sem ment. Kellettem a konspirációhoz, sőt, sutyorogtak rólam is.
Hétfőn rögtön titoktartást fogadtam apának. Mancsot emelve esküdtem, hogy hallgatok az elrejtett növényről. Véletlenül se árulom el anyának, hogy a sétából hazafelé névnapjára megvettük a kedvenc ...
Próbára tettem anyát és apát. Akaratlanul izzasztottam meg őket, a legkevésbé sem szolgáltak rá a napokig tartó idegeskedésre, az álmatlan éjszakákra, a kényszerű utazásokra, a hosszas sorban állásra a szűkös és zsúfolt kórházi váróban. Az ürömben az egyetlen öröm, hogy remekül vizsgáztak. A válság bizonyított, megerősített abban, amit addig is tudtam... Szeretnek.
A lakodalmas és a murányi kutya párban se léphet pályára velem. Nevezettekről ...
A pulykának a tengerentúli elnöki gesztust utánozva megkegyelmeztünk, csütörtök este termetes grillcsirke foglalta el a tepsit a sütőnkben. Tisztes távolból lestem a tűzhely üvegezett ajtaján keresztül, amint a madár bőre lassan pirul a forróságtól, és összefutott a számban a nyál. Hálát adtam a látványért, és azt hiszem, bár ez a legkevésbé sem Amerika, évente egyszer nekünk se árthat egy kis hálaadás.
Vacsoráig jutott időm visszatekinteni az ...
