Egyszeri és megismételhetetlen vagyok. Itthon így mondják, mégis gyakran rágódunk, vajon elég-e egy belőlem? Keressenek mellém esetleg dublőrt, aki a megszólalásig hasonlít rám? Akivel elválaszthatatlanok lennénk, mindenhova együtt mennénk, tanulnánk, ennénk, aludnánk? Komoly dilemma ez anyáéknak és nekem, mert akárhogy sorakoztatjuk a különféle érveket, a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki.
Időmet javarészt apával töltöm. Szeretek hozzábújni, ...
A cukorkát nem szeretem, jelmezem nincs, és felénk különben sem szokás Halloween estéjén boszorkánynak, vámpírnak, farkasembernek, esetleg varázslónak öltözve kicsöngetni a szomszédokat. Frászt is kapnának, így az ajtóban kunyerálás élményét szerdán könnyű szívvel hagytam másoknak. A sötétedés előtti séta és a tóparti „tökös mulatság” után inkább itthon maradtam apával lámpást faragni. Engedtem, hogy segítsen, és míg dolgoztunk, ...
Összezavarodtam. Senki sem szólt, hogy ez a vasárnap most más lesz, az éjszaka kellős közepén megszakad az idő folyása, és percek tucatjai peregnek le újra. Átaludtam a jelenséget, pedig ha tudok róla, megpróbálok hajnalig virrasztani, hogy kétszer élhessem meg ugyanazt az órát. Vagy legalább felkészülök, hogy a különös esemény következményei ne érjenek váratlanul.
Szombaton még minden a helyén volt, az életem a megszokott kerékvágásban haladt. ...
Kész, vége, itt van. Napok óta minden reggel látom a nyomait a kertben, és ma betolta a lábát az ajtórésbe is. Anyáék ismerik régről, és szerintük ez csak a kezdet, a foga fehérjét később mutatja majd ki. Sokáig keménykedik még velünk, és esélyünk sincs elkergetni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy szembenézünk vele. A lakásba nem engedjük be, ha pedig kint akad dolgunk, összehúzzuk magunkon a kabátot és bátran beleszagolunk a leheletébe, álljuk a ...
Teljes az illúzió, akik először látnak minket egymásnak esni, joggal hihetik, nálunk nincs pardon, a tacskóviadal vérre megy. Tudjátok, szemet szemért, fogat fogért, üsd, vágd, rúgj, harapj, karmolj. Fel ne add, ha a földre kerülsz, bújj ki a legszorosabb fogásból is, ugorj talpra, támadj vissza, csináld, ahogy a plüssnyúllal otthon gyakoroltad.
Így játszunk mi, és higgyétek el, jó móka. Szeretetből bárhol és bármikor kaphatók vagyunk egy bunyóra, ...
Ruhát kaptam. Nem, nem olyat, amilyet apa szokott kilátásba helyezni, ha nagyon rossz vagyok… Mondjuk, amikor rohangálás közben leverem a számítógépét, felborítom a poharát, földbe tiprom a féltő gonddal nevelgetett virágokat, vagy végigkergetem az idegen macskákat a teraszon. Nem. Persze megruházni itthon sosem fognak, a felruházásomon viszont túl vagyunk. Saját ruhatervezőm van, aki a konfekciócuccaim mellé komoly, méretre készült kollekciót rittyentett ...
Súlyomnál vagyok, higgyétek el. Jó ezt tudni, mert gyakran kérdezik, mennyi is az annyi, és most, hogy hivatalosan lemértek, apának végre nem kell mellébeszélnie. Bárkinek elárulhatja, a digitális mérleg a „ π ” értékét mutatta a talpaim alatt. A matematikában és a görög ábécében kevésbé jártasak kedvéért, a „pí”-ét... Na de, hogy ne barkochbázzunk feleslegesen, inkább megmondom a tutit. Éppen 3,14 kilogrammot nyomok.
Lehet vitatkozni, ez sok ...
A hétvégi bevásárlás mindenképp macera, de hogy kicsit mégis könnyebb legyen, anyáék igyekeznek elkerülni a zsúfolt üzletekben bámészkodók zajos tömegét. Szombat hajnalban felkelnek, álmosan nekikészülődnek, beültetnek a helyemre az autóban, és uzsgyi. Pék, hentes, közért. Általában ez a sorrend, így esik útba. Esetleg visszafelé a zöldséges is belefér. Ennyi, ha már muszáj, essünk túl a boltlátogatáson, mielőtt a későn ébredők útnak indulnak.
...
Megnéztem a Veszprémi Állatkertet. Szigorúan kívülről, mert bár nyitvatartási időben érkeztünk, be nem mehettem. Előre tudtuk, így lesz, hiszen a szabály az szabály. Látogatóként nincs helyem odabent, amit megértek, mégis sajnálom. Mint minden gyerek, én is kíváncsi vagyok ám, létezik-e a zsiráf, akiről a felnőttek viccelődve azt mondják, „márpedig ilyen állat nincs”. Kenguru, elefánt, orrszarvú, de még szent íbisz sem él felénk, és a zebráról ...
Egyedül rajtam múlt, hogy beleéltem magam, a csoda örökké tart. A nap fényesen süt le rám, a madarak folyvást jókedvűen csivitelnek, és míg a fülledt délutánokon szunyókálok, a fák lombjai andalító történeteket susognak a fülembe. Tudtam, persze hogy tudtam, nem lesz mindig nyár, de a jót könnyű megszokni, és nekem aztán volt mit. Ruhátlanul csavaroghattam a tóparton, süttethettem a hasam, és a kóbor zivatarok is ritkán futamítottak meg.
Éjszaka ...
