Mélabús hangulatomból könnyedén kibillentett, tréfás megjelenésével a játékra gyorsan rávett, erre járt, hát önzetlenül segített. A fajtám után elnevezett kórról, az életemet keserítő tacskóbénulásról, vele a veszélyes műtétem nyomán esedékessé vált kúráról nem sokat hallott, panaszaimmal kevéssé foglalkozott. A picsogást feledtetve megdolgoztatott, csendben elvégezte, amit egy hozzá hasonló apróságtól szállásadója elvárhatott, immár ő is a ...
Szörnyen unatkozom, a díványra terített pokrócon heverészve sóhajtozom, a szívemnek oly kedves programokat, sajnos, muszáj későbbre halasztanom. Jobb híján a televízió képernyőjét bámulom, az egymást váltó sorozatok, a szakadatlanul ismételt mozifilmek történeteit betéve tudom, a népszerű sportműsorok láttán csalódottan ásítozom. Sokba kerül nekem a várva várt gyógyulás, mesekönyvem lapjain az érdeklődőnek ezúttal megírom, mennyi fájdalmas ...
Használ a rengeteg jókívánság, lassan gyógyulgatok, a borzasztó tacskóbénulásnak apránként búcsút mondok. Műtétem óta kedves hobbimnak, a szundikálásnak hódolok, a kötelező programok közti szünetekben meleg takarómba burkolózva horpasztok. Álmomban a rét puha füvén loholok, az erdő sűrűjében kirándulok, fürge dakszlipajtásom, Bo oldalán bárhová eljutok. A valóságban még csak sántikálok, ám panaszaimmal untatni senkit sem akarok, lábadozásomról ...
Csüggedten begubóztam, a világ elől elbújtam, bajaimról hetekig szégyenlősen hallgattam. Hűséges olvasóim ébredező gyanakvását régebbi történeteim leporolásával altatgattam, a mellettem strázsáló csinos dakszlifiún, Bón kívül kizárólag a közeli ismerősöknek panaszkodtam. A titkolódzásnak most véget vetek, mély lélegzetet veszek, belekezdek a fájdalmas mesébe, saját esetemen mutatom be a fajtámról elnevezett sorscsapást, derüljön ki kusza ...
Madárdalos rengetegének ösvényeit naponta járom, fenséges szépségét ámulva csodálom, óvatos lakóiban barátaimat látom. Intek a fiatal hajtásoknak, tisztelgek a strázsáló vénséges faóriásoknak, az időtlen szikláknak, köveknek, nyomaikkal a vadak nekem üzennek. Megosztják örömüket, bánatukat, hallom segélykiáltásaikat, bensőmben érzem fájdalmukat. Bizony, szomorúan csörgedezik a kis patak, csüggedten susognak a lombok, a Velencei-hegységet borító ...
Tetőfokára hágott az izgalom, aprócska udvarunkban ma nincs nyugalom, a közönség a befutót várja, a zsúfolt lelátókról az elázott pályát bámulja. Lelkes szurkolók csápolnak a fákon, a kerítésoszlopokon, a mohás sziklákon, a napelemes lámpácskák fényében fürdő célegyenest a teraszon terpeszkedő asztal mellől remekül belátom. Mancsommal kockás abroszunk szélét szorongatom, viaszos vásznát simogatom, készülök feladatom teljesítésre, az őszi esőknek ...
Mozdulatlanul meglapul a nyirkos avarban, az erdő fáinak enyhet adó árnyékában, ég felé törekvő szomszédaival a növekedésben versengeni restell, a mellette elhaladóknak észrevétlenül kalapot emel. Kíváncsian megnéz mindenkit, a világ ügyes-bajos dolgaival sietősen ismerkedik, kihasználja a neki rendelt varázslatos napokat, a sebesen tovatűnő gyönyörűséges pillanatokat. Igazán kevéssel beéri, kurta históriáját szívesen elbeszéli, csupán azt szeretné, ha ...
Halványulnak az égi fények, a kertben sűrűsödik a sötétség, áhítattal várja az esti műsort a népes közönség. Megtelt a szellős nézőtér, a zsöllyék foglaltak, a késve érkezők a zöldellő bokrok között sünmama nyomában sietve a helyükre kocognak. A fellépő jöttére a hirtelen leereszkedő csend figyelmeztet, jelenlétében meg se pisszenek. Alakját a teraszról fürkészem, apró figuráját páholyom magasából lesem, kíváncsian körbetekintek, most a ...
Hosszú szünet után végre megrendezik, minden fajtám béli okkal lelkendezik, hullhat az égi áldás, süthet a nap, a mulatság idén el nem maradhat. Csilingelő csobogással hirdeti kezdete közelségét a fürgén rohanó Séd, róla suttognak az árnyat adó lombok, vakációmról megtérve a királynék városába szervezett buliról beharangozó mesét mondok. Csodás lesz, ezt elárulom, izgatottan készül megannyi pajtásom, szombaton a dakszlik útra kelnek, a nyarat ...
Kezdetére türelmesen vártam, a hátralévő napokat felettébb pontosan észben tartottam, kapujában állva beharangozása kínos feladatával megbarátkoztam. Biztosan lesznek, akiknek érkezése hírével kedvét szegem, őket arra kérem, ne csukják be a mesekönyvem, maradjanak mellettem. Fogadják el, hogy apró mancsom elfáradt, tekintetem az újabb dakszlikaparásokhoz hiába keresi a megfelelő tárgyat, ezért a körmölést félretéve most megpihenek, játékos társammal, ...
