Ideje volt nagyon, ezt le sem tagadhatom, az elmúlt két hétben fortélyai elsajátításának szenteltem valamennyi percem, pillanatom. Vele keltem, feküdtem, érte néha az erdei sétákat is lerövidítettem, a hozzá tartozó felfordulást rettentően élveztem. Faltól falig mindent összekentem, a szakma fogásait sorra ellestem, közben törtem a fejem, azon töprengtem, ugyan miként meséljem, hogy önjelölt tacskópiktor pajtásommal, Bóval otthonunk kifestésénél szorgalmas ...
Áztam, fáztam eleget, meguntam már a dermeszt, a fogvacogtató hideget, kíváncsian találgatom, a meteorológusok ígéreteinek mennyire hihetek. Előrejelzéseik azt súgják, a következőkben csodás idő vár, és a kalendárium szerint is küszöbön a verőfényes nyár, de csalódtam rengeteget, pár napja még a kályha párkányáról vizslattam a sírós fellegeket. Pongrác, Szervác, Bonifác, kedves fagyosszentek, semmi gondom veletek, köszönöm, hogy idén megint ...
Tévedés azt hinni, egyik pillanatról a másikra csak úgy lesznek, az addig üres papírlapon a semmiből előtűnő betűk a kedvemért tömött sorokban kígyózva tekeregnek, kavargó gondolataimból maguktól szöveget kerekítenek. A valóságban gyakorta nehezen születnek, mire formát öltenek, temérdek időt felemésztenek, alaposan kimerítenek. Belőlük sosem kaparhatok össze eleget, hetente törhetem a fejemet, mivel lepjelek meg benneteket, ezúttal el is mondom, miként ...
Orvosi kartonomon közönyösen sorjáznak a szenvtelen bejegyzések, az érthetetlen szakkifejezésekkel tűzdelt vizsgálati eredmények rólam beszélnek. Állapotomat az avatottak leleteim láttán megértik, a sérülésemről készült képeket nézegetik, az esélyeket hümmögve mérlegelik. Biztosra ritkán mennek, jósolni sem igen mernek, ám mert sokan kíváncsian kérdezik, hogy vagyok, az irántam érdeklődőknek félesztendőnyi lábadozást követően most mindent leírok, az ...
Rajzolatukat kíváncsian megbámulom, híreiket folyékonyan olvasom, kusza történeteiken pompásan eligazodom. Titkolni sosem szokták, gazdájuk merről érkezett, az avatott szemnek rögvest elárulják, milyen irányba lépkedett, ráérősen baktatott, vagy éppen sietősen száguldott, az adott helyre mikor látogathatott. Az erdők napjához közeledve mesél a por, a sár, lelkesen túrázó dakszlipajtásommal, Bóval a nyomokat megidézve mondjuk is már, a falucskánkat ...
Tévedésbe az erdők, a mezők lakóinak dolgában elvétve esem, alakjukat régen az emlékezetembe véstem, a következő érdekes históriát így töviről-hegyire megjegyeztem. Meglehet, valamikor tényleg megtörténhetett, mások baklövése révén kuzinom a pásztorok oldalán nyugdíjas állást szerezhetett, apa pedig elmesélhette dakszlipajtásomnak, Bónak és nekem az egészet. Ha kicsit figyeltek, felidézem a lényeget, gyorsan kiderülhet, a komondor karrierje hamis ...
Reggel előmerészkedik, a világos órákban tornácunk korlátján napozik, piciny csápjaival integetve a járókelőket üdvözli, tekintetével a magasban úszó fellegeket követi. Az árnyékok hűvösét kerülve néha odébb mászik, érzékeny lelke simogató melegre vágyik, álmodozva hallgatja a fák kopasz ágain trillázó madárkák vidám dalát, kóstolgatja a levegő friss illatát. Kíváncsian fürkészi a távoli tájak üzeneteit, latolgatja lehetőségeit, vackát ...
Hangulata mára elillant, ünnepére emlékeztetőül a vázában néhány szál vágott virág maradt, eztán majd’ egy esztendeig emlegetik, jövőre szokás szerint megismétlik. Élményét a szerencsések gyakorta felidézhetik, a meglepetés örömét feleleveníthetik, másoknak elmesélhetik, ki és milyen ajándékot kapott, mivel tette feledhetetlenné a pillanatot. Ami engem illet, mindent tagadok, szerelmes nem vagyok, románcunk Bóval, a csinos dakszlifiúval plátói, a ...
Népes csapatával gyakorta meglátogat, a szobában heverészve is hallom érkezésüket jelző csivitelő zajongásukat, az ablak üvegén keresztül kukucskálva könnyen felismerem a kavarodásban aprócska barátomat. Csinos sárga mellénykéjét elegáns nyakkendőjével kettéosztja, kék csíkokkal díszített felöltőjét a gallyakon megülve a vállaira hajtja, fekete sityakja alatt világít makulátlan fehér maszkja. Ragyogó szemeivel tekintetemet ma elkapta, a picinke cinke ...
Morgolódva ébredezik, viseltes priccsén durcásan hánykolódik, barlangja sötétjében szemeit sután dörzsölgeti, a beszüremlő fény elől széles mancsai mögé rejti. Takaróját fejére húzza, legszívesebben a fal felé fordulva tovább hortyogna, zöldellő rétekről, virágos mezőkről álmodna, ám korgó bendője a korai kelésre rábírja. Az éhség gyertyaszentelőkor a szabadba hajtja, környezetét vizslatva a morcos medve a kíváncsiskodók sokaságának megsúgja, ...
