Fenséges katedrálisát álmélkodva csodáljuk, lakóinak különös kiáltásaira éberen fülelünk. Némán strázsáló első fáihoz pusztán mulatságból leszaladunk, barangolunk kanyargós útjain, csörtetünk sűrű bozótjában, heverészünk árnyas tisztásai puha füvében. Ízlelgetjük ínycsiklandó gyümölcseit, figyelmesen kerüljük leselkedő veszélyeit, Bóval újra meg újra nekivágunk, és mi lelkes dakszlik apránként feltárjuk a kis falunkat, Nadapot ...
Hangosan nyerített a benzinparipa, suttogtak a trendi villanyautók, a vadnyugat hőskorát idéző díszletek között újra szólt a hatlövetű. Örvénylett a tengernyi nép, a tikkasztó forróságban sorra érkeztek a csinos fityók. Korosabbak, ifjabbak találkozóra gyülekeztek, és míg Bóval a sétától kimerülve a tájház árnyas tornácán pihegtünk, a csárdában lakomához terítettek... Vendégségben jártunk a Tordasi Élményfaluban, ahol megünnepeltük a Fiat 500-as ...
Sietve összeszedték a legszükségesebbeket, aztán nekiindultak. Az ábécéskönyv, a kockás füzet, a hegyesre faragott ceruza kimaradt az alkalmi pakkból, helyettük a jutalomfalatnak szánt virslikarikákkal kitömött uzsonnás dobozka lapult apa hátizsákjában. Utazáshoz használt kulacsom kupakja szörcsögve eresztett, a szivárgó víz már itthon eláztatta a nélkülözhetetlennek ítélt kellékeket, ám az apró malőr ebben a hőségben semmin nem változtatott. Bo ...
Jöttére várva fürkésztem a kalendáriumot, reménykedve lestem közeledése híreit, nem is oly rég még azt találgattam, hányat alszunk betoppanásáig. A tavasz hűvös leheletétől vacogva ábrándoztam simogató melegéről, a magasban gomolygó sírós fellegek könnyei elől fedél alá menekülve képzelegtem verőfényes szépségéről. Fohászkodtam a korai pirkadatért, a kései alkonyért, és álmomban sem gondoltam, hogy már beköszöntekor eltellek majd a nyár ...
Szavak nélkül értjük egymást, elég a pillantás, a mozdulat. Ölében hajtom álomra a fejem, ébredéskor hozzá sietek, ha tehetném, árnyékként követném pirkadattól alkonyatig. Távollétében csüggedten számolom a cammogó perceket, fülelek a kinti zajokra, autója berregésére, kapunk nyikordulására. Árgus szemekkel vigyázom az ajtót, lesem a kilincset, érkezésekor boldogan ugrom a karjaiba. Ragaszkodásomat szüntelenül éreztetem, így kimutattam ma, az apák ...
Bódító illata megrészegít, elhomályosul köröttem a világ. Haraphatom, rángathatom, cibálhatom, fájdalmas roppanásai varázslatos históriákat mesélnek. A múlt gomolygó ködén át elém idézik távoli őseim alakját, és ha csupán percekre is, de pajkos tacskóból az emberek barlangjának bejáratánál őrködő farkassá változom. Képzeletben a settenkedő kardfogú tigris neszezésére fülelek, közben csendben ízlelgetem a madárlátta ajándékot, lelkesen ...
Pajkosan lengedező porcicákkal az orrán kúszott elő a szekrény alól, farkcsóválva szimatolt az eldugott sarkokban. Kíváncsian trappolta körbe a szobát, morogva cibálta a gáncsoskodó szőnyeg rojtjait, csaholva szállt szembe a teraszra nyíló ajtó tükröződő üvegén mozdulatait gúnyolódva utánzó vörös bundás kölyöktacskó jelenésével. Bo szombaton velem ünnepelte a felfedezők napját, ám még temérdek leckén kell átrágnia magát, mire megismeri a ...
Odakint halványan derengett, az éjszaka húzódozva engedett a pirkadatnak. A hajnal kimért léptekkel közeledett, sejtelmes csendjét elvétve törték meg a korán kelő madárkák fázós trillái. Mélyen aludt a ház, puha takaróm melegében óvatosan böködve ébresztgettem a gondjaimra bízott dakszlikölyköt. Halkan suttogva elsoroltam tudnivalóit, hisz évente csupán egyszer adódik ilyen alkalom, és Bo életében a mostani az első, szórakozzon hát jól a gyermeknapon.
Megérkezett hozzánk a gólya. A hűvös tavasztól idegenkedve jókora késéssel bukkant fel kis falunk kéklő egén, útbaigazítás után kutatva kecsesen lejjebb ereszkedett. Méltóságteljesen siklott a főutca felett, bekukkantott a porták udvarába, fekete szegélyű hófehér szárnyaival szinte súrolta a fák koronáját. Fittyet hányt a kényelmes fészekre a villanypózna tetején, hegyes csőrében masnival átkötött pakkot szorongatva éppen a kapunk előtt ért földet. ...
A ménkű a közelben csapott le, a mennydörgésbe beleremegtek az ablakok. Kelletlenül felnyíló szemeim előtt szertefoszlottak kacsalábon forgó palotám pompás termeinek képei, hirtelen elillant a kolbászból épült kerítés mámorító illata. A drágakövekkel díszített nyakörv sem szorított már, megadó sóhajjal nyugtáztam, hogy a hercegnősködésről csupán álmodtam, és hiába szakad az aranyat érő májusi eső, a temérdek égi áldástól nem leszünk ...
