Elegáns fehér bundája megkopott, kobakján a varrás felfoszlott, érzékeny orra tükrén régen nem csillan már meg a fény. Fekete gombszeméből sugárzik a feltétlen szeretet, a mi világunkban nincsen nála hűségesebb. Idestova fél évszázada teljesíti szolgálatát, esztendőkön keresztül kedvesen odasimulva, később az ágy sarkában strázsálva őrizte apa álmát. Átvirrasztott rengeteg sötét éjszakát, éberségével kiérdemelte jutalmát, a plüss Nagy Kutya most ...
Feltúrtam miatta a lakást, kerestem, kutattam, az apró zugokba is bekukkantottam. Megnéztem a kamrában, a konyhában, a fürdőben, a hálóban, a lépcső alatti lyukban, a kályha mögötti sutban. Szólongattam, csábítgattam, kérleltem bújjon elő a fiókból, a szekrény mélyéről, ügyesen kiválasztott titkos rejtekéből. Fiatal társam, a detektív tacskót alakító Bo kedvéért kajtattam, szimatoltam, végül csalódott ábrázattal elfogadtam, hogy vasárnapra virradóan ...
Kék madara fészket rakott a szívemben, jelenléte bearanyozza az életem. Tünékeny élménye, akár a levegő, amit belélegzünk, jár mindenkinek, lakjon keletre, nyugatra, északra, netán délre, jogos jussa valamennyiünknek. Nélküle szomorú szürkeség uralná a vidéket, fájó hiánya a finom falatoktól, az izgalmas kalandoktól egyaránt elvenné a kedvemet. Remélem, eztán örökre velem marad, szavamra másokhoz is ellátogat, világnapján a megelevenedő boldogság ...
Hegyes orrommal kiszagoltam gyors közeledésüket, lebegve lógó füleimmel kiszűrtem élénk zajongásukat az erdő tavaszi sóhajai mögül. Szaporán szedtem picurka tappancsaimat, hosszúkás testemmel derékból tekeredve vettem a kanyarokat, csillogó tekintetemmel kíváncsian fürkésztem felbukkanásukat. Vöröslő bundámban parányinak tűnhettem a barnás avarban, apró termetemmel elvesztem a kócos fűcsomók takarásában, a kiránduló gyerekek mégis messziről ...
Felbukkanásával séta közben lepett meg a rengetegben, puha léptei, fürge szökellései neszét elnyelte a színpompás tavasz érkezésének örvendező madarak zajos csivitelése. Váratlanul termett előttem, a trappolásával felkavart avar árulkodó zörgése beleveszett az ég felé nyújtózó tölgyek ágaival játszó szél vidám fütyülésébe. Ámultam, bámultam, türelmetlenkedő tacskótársam, Bo oldalán szívből ujjongtam, mert noha messze még a húsvét, a vadvilág ...
Mámorító illatával lassan megtelik a levegő, könnyed léptei nyomán párát lehel a dermedt föld. Melengető simogatására várva ébredezik a világ, tündöklő ragyogása reményt csepegtet a szívekbe, dalát fütyüli a kíséretében száguldó fürge szél. Pajkosan bújócskázik, mosolyogva incselkedik, varázslatos szépsége ígéretével kecsegteti a csodájára járókat, kedvtelve figyeli, ahogy izgatottan fürkészem érkezése jeleit... Tavasztündér gyakran ...
Csüggedten lesem a postát, fájdalommal telt szívvel fülelek az üzenetek érkezésére figyelmeztető neszekre, lelkem mélyén reménykedve várom kései jelentkezését. Megint itt az idő, a szomorkás vasárnap este sűrűsödő sötétsége máris megágyazott újabb rövidke élménybeszámolójának, ám pontosan tudom, eztán soha többé nem ír majd. Elmaradnak a tréfák, a köszöntések, a tanácsok, kicsinyke barátném, Maggie átsétált a szivárványhídon, az eddiginél ...
Kifordult sarkaiból miatta a világ, mellette vidámabban kél a nap, fényesebben ragyognak a csillagok. Érkezése nyomán odalett a kényelmes egykeség, elillant a borongós magány, messzire menekült a csüggesztő unalom, lelkem megüresedett csücskét elfoglalta a felnőttes felelősségérzet. Életemet kitölti Bo, az oldalamon cseperedő tacskófiú okosítása, akivel a Valentin-nap apropóján akkor is megünnepeljük találkozásunkat, ha kapcsolatunk csupán afféle „majdnem ...
Birodalmát vigyázva mozdulatlanul strázsál kertünk közepén, a távoli múlt néma tanújaként rendíthetetlenül őrzi titkait. Lábát szilárdan megvetette, oldalára zöldellő mohából bársonyruhát húzott, széles hátán kényelmes kilátó várja vendégeit. Innen körbenézve szemmel tarthatom a barangoló cicák kanyargós csapásait, fürkészhetem az unottan vándorló fellegeket, és míg a medvék a természet madárdalos ébredéséről elmélkedtek a héten, a ...
Utolsó jóslatukra tapintatosan fátylat terített a jótékony feledés, esztendő múltán megint rajtuk a világ szeme. Kíváncsi tekintetek lesik ébredésük hírét, hisz miközben kutyát sem érdekel, hol van már a tavalyi hó, az idei sorsa sokakat foglalkoztat. A kalendáriumot böngészve latolgatják, meddig marad a borzongató hideg, izgatottan várják a szerdát, amikor végre előbújnak barlangjukból az ásítozó medvék, és megmondják, hányat alszunk, mire bekopogtat ...
