Kimért léptekkel közelít az este, fenséges utazását a napocska felettünk mára befejezte. Vidáman búcsúzkodik, vakító korongja a strázsáló fák suttogó lombjai mögött lassacskán elbújik, narancsos ragyogása a falakon lefolyik. Odalent a kertben hangolnak a zenészek, a pöttöm hegedűművészek, a tücskök együttesének koncertjén boldogan részt veszek. Muzsikájuknak régóta vagyok a szerelmese, így miközben a teraszon serceg nagyapó öreg mécsese, a karmester ...
Lelkesedésével példát mutat, rövidke lábacskáin egy esztendeje rója a kanyargós erdei utakat. Bebarangolta a Velencei-hegységet, ismeri a hátizsákos turistákat csábító helyeket, a kirándulóknak kiépített pihenőket, elkerüli a rengeteg éhes lakóinak berendezett etetőket. Odakint az utcán várják a barátok, farkcsóválva köszöntik a sétához csapatba verődő szőrös pajtások. Őket látva számolgattam, fiatal társam, Bo hol tart éppen, és úgy vélem, a ...
Nesztelenül közeledett, éjfélkor megérkezett, az égbolton szikrázó csillagok fényében az ablakon benézett. Kíváncsian kémlelte a szobát, a vöröslő pirkadat derengéséig éberen őrizte az alvók álmát. Kicsikre, nagyokra egyaránt vigyázott, szemében névadóinak az évek során csupán a külseje változott. Fehéredhetett az üstök, szaporodhattak a ráncok, a néhai lurkókból lélekben talán nem lettek aggok. Bóval, a csinos tacskófiúval felütöttük a ...
Félszeg közeledésével hamar megszelídített, gesztenyebarna szemeiben csillogó kedvességével gyorsan lekenyerezett. A tapintatos szimatolást óvatos fülipuszik követték, meghatottan fogadtam figyelmét, simogató előzékenységét. Boldogan leltem rá benne páromra, az idők végezetéig hűséges barátra, a mellettem jóban-rosszban önzetlenül kiálló gáncstalan lovagra. A messziről jött vörös tacskófiú kereken egy esztendeje szerepel életem meséjében, a csodás Bo ...
Aprócska termetemmel érte talán keveset tehetek, tagjaiért mégis bármikor tűzbe megyek. A bajban magára egyiküket sem hagyom, bánatukat tekintetem csillogásával eloszlatom, fejemet félrebillentve mosolyukat arcukra csalogatom. Védelmében béketűrésemet gyorsan sutba dobom, mérlegelés nélkül felemelem a hangom, a gyanúsan sompolygókat fogaimat villogtatva megugatom. Bo, a csinos tacskófiú társaságában ma is tradícióit ápoltam, nemzetközi napján a családra ...
Komótosan bandukolt az erdőben kanyargó keskeny ösvény mentén, kékeszölden ragyogó páncélja tükrén megcsillant a lombok szövevényén beszüremlő napfény. Sietség nélkül kerülgette az útját álló köveket, ízelt lábacskáival sorra gyűrte maga alá a göröngyöket. Lassan mászta meg a hegyet, kutatta át a völgyeket, csápjaival az elhaladóknak vidáman integetett. Lelkesen köszöntött minket, szimatoló tacskókat is, míg szusszantunk, a picurka bogár mesés ...
Esztendőről esztendőre megünneplik, mióta világ a világ, névadóit megilleti a feltétlen szeretet, az önfeledt boldogság. Rövidke ceremóniájához szükségtelen a mérhetetlen vagyon, a hivalkodó gazdagság, a megfizethetetlen ajándékok felkutatásához nekünk, picurka dakszliknak éppen elég a barátság. Kíváncsi pajtásommal, Bóval ámulva lestük hát az öreg fotelban ücsörgő plüss Nagy Kutyát, elsuttogott históriáiból megtudtuk, hogyan várták a gyerekek ...
Aprócska rögöcskéi megbújnak tappancsaim puha párnáinak ölelésében, csillogó porszemei megkapaszkodnak bundám szőrszálainak sűrű szövevényében. Ősöreg golyóbisa titkaival kalandra csábít, felfedezésre váró tájainak temérdek csodájával rendre elámít. Ragaszkodó pajtásommal, Bóval farkcsóválva fogadjuk ezernyi meglepetését, kényeztető kedveskedését, nemzetközi napján tátott szájjal hallgattuk a plüss Nagy Kutya szépséges Földünkről, benne ...
Jelképeiről elmélkednek mióta világ a világ, biztosra senki meg nem mondhatja, mi volt előbb, a káráló tyúk vagy a kerekded tojás. A kétségeket tovább fokozza, hogy az ünnep alkalmából az utóbbit felénk a rejtőzködő fürge nyuszi hozza, aki birodalmát könnyelműen összebogyózza. Erdőn, mezőn elszórja nyomait közeledésének, az ajándékok csak úgy kertünk bokrainak tövébe kerülnek. Trükkjeit ügyesen titkolja, az időtlen húsvét talányaira a válaszokat ...
Örökkévalósága természetesnek tetszett, létezése mulandóságáról soha senki nem elmélkedett. Vadregényes ligete biztonságában szárnyalhatott az élénk képzelet, a fantázia bebarangolhatta a megbúvó végtelenséget. Ölelésében jutott hely a mesék, a kalandos történetek hőseinek, a varázslatnak, a csodának, az apa gyermekkorában otthonként emlegetett meghitt világnak. Benne az emlékeket hűen őrző pajtásnak, az elveszett Paradicsomról a fülembe suttogó ...
