Mozdulatlanul meglapul a nyirkos avarban, az erdő fáinak enyhet adó árnyékában, ég felé törekvő szomszédaival a növekedésben versengeni restell, a mellette elhaladóknak észrevétlenül kalapot emel. Kíváncsian megnéz mindenkit, a világ ügyes-bajos dolgaival sietősen ismerkedik, kihasználja a neki rendelt varázslatos napokat, a sebesen tovatűnő gyönyörűséges pillanatokat. Igazán kevéssel beéri, kurta históriáját szívesen elbeszéli, csupán azt szeretné, ha ...
Halványulnak az égi fények, a kertben sűrűsödik a sötétség, áhítattal várja az esti műsort a népes közönség. Megtelt a szellős nézőtér, a zsöllyék foglaltak, a késve érkezők a zöldellő bokrok között sünmama nyomában sietve a helyükre kocognak. A fellépő jöttére a hirtelen leereszkedő csend figyelmeztet, jelenlétében meg se pisszenek. Alakját a teraszról fürkészem, apró figuráját páholyom magasából lesem, kíváncsian körbetekintek, most a ...
Hosszú szünet után végre megrendezik, minden fajtám béli okkal lelkendezik, hullhat az égi áldás, süthet a nap, a mulatság idén el nem maradhat. Csilingelő csobogással hirdeti kezdete közelségét a fürgén rohanó Séd, róla suttognak az árnyat adó lombok, vakációmról megtérve a királynék városába szervezett buliról beharangozó mesét mondok. Csodás lesz, ezt elárulom, izgatottan készül megannyi pajtásom, szombaton a dakszlik útra kelnek, a nyarat ...
Kezdetére türelmesen vártam, a hátralévő napokat felettébb pontosan észben tartottam, kapujában állva beharangozása kínos feladatával megbarátkoztam. Biztosan lesznek, akiknek érkezése hírével kedvét szegem, őket arra kérem, ne csukják be a mesekönyvem, maradjanak mellettem. Fogadják el, hogy apró mancsom elfáradt, tekintetem az újabb dakszlikaparásokhoz hiába keresi a megfelelő tárgyat, ezért a körmölést félretéve most megpihenek, játékos társammal, ...
Felettébb korán kezdte, híres fajtámat apa már aprócska kisgyermekként megszerette, megbonthatatlan barátságunk magvait bensőjében pelenkásként elültette. Az ismerkedést könnyen vette, az első gyámoltalan simogatásoknak a babakocsiból szerét ejtette, a szimatoló nyirkos orrocska tolakodását boldog kacajjal üdvözölte. Lelkében különleges zugot kaptunk, a biztos szegletben generációk óta ellakhatunk, dakszlis emlékei egyikét pajtásommal, Bóval most ...
Karcsúsodó korongja hamarosan megjelenik, méltóságteljes lassúsággal az éjszakai égbolt magasába emelkedik, sebhelyes arcának sarlója a Föld árnyékának sötétjébe bújik. Fogyatkozó cipója a kutyákat nem érdekli, vonyító éneküket ki csak kövéren érdemli, a felhők felett így háborítatlanul suhanhat, sápadt fényével ablakunkon bekacsinthat. Emlékeztet minket, tacskókat a felszínén tett első emberi látogatás közelgő évfordulójára, a hét derekán ...
Elégedettek vele ritkán vagyunk, rá gyakran panaszkodunk, megítélésében évszaktól függetlenül saját szempontjainkra támaszkodunk. Van, aki forrón szereti, másoknak jéghidegen az igazi, jobbára az számít, mit akarunk éppen csinálni. Változásait lesve az előrejelzéseket vizslatjuk, hangulatára hatni fohászainkkal próbálunk, szeszélyein elcsodálkozunk. Pajtásommal, Bóval megtanultuk, néha segíthet a megfelelő ruházkodás, és mesémből az is kiderül, nekünk ...
Ezredévekkel ezelőtt bejáratánál talán éppen távoli őseim őrizték a tűz körül alvók álmát, hallgatták az éjszaka sötétjébe burkolódzó erdő sejtelmes suttogását. Védelmébe húzódva füleltek a ragadozók lépteire, az avar árulkodó zörgésére, csaholásukkal figyelmeztettek a közelgő veszedelemre. Mai dakszliként semmi dolgom nyílásánál, történetét mégis izgatottan fürkésztem a falucskánkban előadást tartó kutató vetítővásznánál, ...
Fajtánkat mindenki ismeri, viccelődve emlegeti, a határozottan baktató apróságokat szokták virslinek, szobacirkálónak, földszintes szimatszatyornak nevezni. Csalódást csupán az avatatlanoknak okozunk, meglepetéseket nekik tartogatunk, amilyennek látszunk, éppen olyanok vagyunk. Bundánk színe szerint pöttöm dobermannként vakkantunk, kurta lábú vizslaként szaladunk, ám természetünk valódi vonásaival azok találkozhatnak, akik kedvelnek, a héten a tacskók ...
Keze simogató érintésére ébredtem, az ablakon bekukkantó napocska szikrázó fényében ásítozva felkerekedtem. Hívására fürgén a konyhába siettem, feltálalt reggelimet gyorsan megettem, majd a kanapén az ölébe kéredzkedve megpihentem. Gőzölgő kávéjába beleszimatoltam, fülébe óriási puszit cuppantottam, fiatal pajtásomnak, Bónak emlékeztetőül kacsintva odasúgtam. Figyelmeztettem, ne feledje a megbeszélteket, köszöntsük közösen apát, mi tacskógyerekek ...
