Napok óta zavartan piszkálgatom a szeletnyi szárított marhafejbőrt. Kedvenc csemegém kuckómat betöltő illatától máskor csorog a nyálam, bukéja most mégis inkább anya krokodilkönnyeinek potyogását, a tenyerén guruló vércseppek látványát idézi. Szégyenkezem, és noha a véletlen baleset miatt senki sem kárhoztat, találgatom hol hibáztam, mit rontottam el.
Legszívesebben visszaforgatnám az idő kerekét, lemondanék bármiről, csak meg nem történté ...
Rám fújt, tűhegyes fogait mutogatva, karmait villogtatva fenyegetőzött, cserébe a pórázt rángatva megugattam. Ennyi, kvittek vagyunk, egyikünk sem panaszkodhat. Rövid torzsalkodásunk alatt kölcsönösen a frászt hoztuk a másikra, aztán mentünk a dolgunkra. A majrés elszaladt, nekem a tolerancia napján rendezett jelenetért fejmosás jutott.
A vörös kandúrt régóta figyelem Velencén. Személyesen sokáig nem találkoztunk, jobbára messziről lestem a korzó ...
Szaporodnak a gyertyák a tortán. Idén mennyi? Éppen nyolcvan kell? Na ne! Nagyapó néha nem akarja elhinni, hogy ilyen gyorsan elszaladtak az esztendők. Foteljában hátradőlve kortyol az italából, tekintete a múltba réved. Felidézi a ködbe vesző születésnapok hosszú sorát, lélekben ismét kíváncsi gyermekként tépi a csomagolópapírt a jobbára szerény ajándékokról. Fogadja a köszöntéseket, és olyan kristálytisztán elevenednek meg előtte a régi idők ...
Kísérteties az este, a nyomasztó csöndben a legapróbb neszre is felkapom a fejem. A távolban madár rikolt, a közeli erdőben gyanúsan recsegnek-ropognak az ágak, töklámpásomban sercegve pislákol a gyertya. Az ujjhegynyi lángocska magányosan birkózik a teraszt uraló sötétséggel, a falon különös árnyékok reszketnek… Köszöntöttük a halloweent, szomorkodtunk halottak napján, és miközben borzongva fészkelődöm apa kabátjába bújva, elvesztett szeretteink ...
Izgatott vagyok, valami mocorog a bokrok között. Nyomában csemetéivel sünmama bandukol a kertben, esetleg a szomszédban lakó nyestek ugrottak át rajcsúrozni, netán a környékbeli kandúrok egyike lépett vadászösvényre?... Beleszimatolok az esti fuvallatba, füleimből kagylót hajtogatva hallgatom a neszezést, hátha kiderül, ki mászkál odakint. Innen a teraszról többet nem tehetek, felesleges meregetnem a szemem, a koromsötétben az orrom hegyéig se látok.
A ...
Légy a barátom… Furcsa cimbora, röptében ismertem meg néhány napja, és azóta folyvást kerülgetjük egymást. A formális bemutatkozáson máig nem léptünk túl, várat magára az udvarias mancsérintés, az összeszagolás, mégis gyakran a fülembe zümmög. Néha éjjel is megtalál, piszkál, ám mostanában rettenetesen ellustult.
Békés, ráérős hetem volt, jutott időm megfigyelni a jövevény hangulatának változását… Láncfűrész hasította, fájdalmas ...
Keservesen sírtam, panaszomtól zengett a ház. Szaggatott vonyításom hullámokban áradt ki a terasz szélesre tárt ajtaján, telefonhívásait anya indíthatta szabadkozással. Közel s távol seregnyien értesülhettek, hogy percekkel korábban a vidéki idillt elsöprő, horrorfilmbe illő jelenet tanúja voltam.
Hatásosabb díszletet legfeljebb Hollywoodban álmodhatnak… A motorosfűrész reggel óta zúgott a sápadt őszi napfényben fürdő udvaron, kitartóan aprította a ...
Nagyot akartam, roppant hatalmasat. A fák lombkoronájáig érőt, hogy fölém tornyosuló alakja elfedje az eget, apró termetemmel elveszhessek az árnyékában. Feltűnőt, meglepőt, szeretetre méltót, mosolyogtatót, ami minden rendes tacskótól elvárható... Jól hangzó tippek tucatjait latolgattam, éjszakákon át forgolódtam a paplan alatt, míg végül pénteken, az Állatok Világnapján, örökbe fogadtam egy helyes Rothschild-zsiráfot.
Zuri, vagyis „szép”. ...
Gyűlt a tömeg a pályán, a verőfényes időben a parkoló lassan megtelt. Szólt a zene, a büfé előtt kanyargott a sor, a zöld gyepen, mintha a kezdőrúgásra várna, bőrlabda árválkodott. Kajászón minden adott volt a hangulatos találkozóhoz, és noha egy hete szombaton szurkolni mentem, kicsit se hiányoltam a rangadóra melegítő focistákat. A hálószaggató gólok sokasága helyett azért szorítottam, hogy végleges otthont kereső társaim szívből ünnepelhessenek a ...
Borongós a hangulatom, pedig a napocska ma tényleg kitett magáért. Sugaraival számtalanszor szétkergette az égen gyülekező felhőket, hosszan melengette a terasz kőpadlóját. Hála neki, hátamon elnyúlva, magasba emelt mancsokkal süttethettem a pocakom, gyönyörködhettem a susogó lombokon átszűrődő fátyolos fényekben. Boldogan lustálkodtam, élveztem a langyos szellő finom simogatását, mégsem hagyott nyugodni, hogy egyet alszom és itt az ősz.
Érkezését a ...
