Folytonos készülődés az életem. Kiélvezem minden percét, az utamat kísérő kalandok sokaságát, a száguldó pillanatok misztériumát, mégis gyakran fürkészem kíváncsian a meglepetésekkel kecsegtető jövőt. Türelmemet bizony rendszeresen kihívások elé állítom, egyszer a holnapot várom izgatottan, másszor a délutáni szieszta, vagy a vacsora érkezését lesem. Szünet, pihenés nincs, vágom a centit most is, hiszen hamarosan kezdődik a velencei Tacsi-Pancsi.
...
Meghal egyszer a remény is. Hűségesen pislákoló lángja segélykérőn fellobban, mintha támaszt, kapaszkodót keresne, utoljára ragyogja be a lelket, majd végleg elenyészik. Szertefoszlik, átadja helyét a feneketlen ürességnek, dermedt nyoma tompán feketéllik a társukra hiába várók szomorú tekintetében. A megkeseredett négylábúakéban, akiknek már nem sokat jelent, hogy a kalendárium ma éppen a hontalan állatok világnapját jegyzi.
Szerencsés vagyok, kicsit ...
Készülök buzgón, nagyon várom a hétfőt. Fogaimat összeszorítva tüsténkedem, térülök-fordulok, pakolok a kuckómban, tükörfényesre nyalom a tányéromat, csinosítgatom a bundámat. Az izgatottságtól éberen alszom, felriadok az éjszaka közepén, nyugtalanul hánykolódom, bámulom a lassan cammogó perceket számláló faliórát. Erőmet felemésztette a hajcihő, de holnap vége, kipihenhetem a fáradalmakat, hiszen itt a nemzetközi lusta nap.
Csodás lesz, látom ...
Páratlan misztérium, bensőséges kötelék a barátság. Mozgatóinak fürkészése ezredévek óta elmélkedésre sarkallja a gondolkodókat, a görög bölcsek és a későbbi korok filozófusai leszűrték esszenciáját, ám egyezményes meghatározását nem rögzítették írásban. A véleményemet tükröző vakkantásokkal éppen ezért ugyancsak csínján bántam hivatalos világnapján, most csütörtökön.
Ebet szőréről, madarat tolláról, embert társáról… A ...
A szerencsések mellette laknak, vagy legalábbis egész nyáron körötte múlatják az időt. Gyorsan röpülő szabadságukat ugyancsak sokan töltik partjainál, míg rengetegen a kényelmetlen zsúfoltságot vállalva hétvégén bumliznak le pihenni nevezetes üdülőhelyeire. Nekem elég, ha itthonról, a Velencei-tó fölé emelkedő hegyoldalból évente néhányszor ellátogatunk a Balatonhoz, de Szemesre mindig szívesen megyek. Ki nem hagynám, hisz találkozhatok a pajtásaimmal.
...
Régóta keresem a kiskaput, amelyen besurranhatok a kifutók, ketrecek, terráriumok rejtelmes világába. Bevallom, a kutyáknak tilalmas állatkert-látogatás előkelő helyet kapott bakancslistámon, mégis rendre fejet hajtottam a szigorú szabályok előtt. A veszélyeztetett fajokra tekintettel a kerítésen kívül toporogva rágódtam, hogyan leshetném meg legalább egyszer a bentlakók egzotikus csapatát, míg néhány napja aztán Etyeken utolért a valóság.
Párduc, ...
Kerekek dübörögtek, fényszórók villogtak, kürtök rivalltak, a „Dolce Vita” önfeledt rajongói vidám hangulatban érkeztek Etyekwood kapujába. A ragyogóra suvikszolt csodás kisautók tündöklő festésén táncoltak a napsugarak, a parádétól elérzékenyült felhők visszatartották könnyeiket. A tortázás vagy a „frutti di mare” kóstolgatása nem szerepelt a július 4-re meghirdetett programban, ennek ellenére elvegyültem a Fiat 500 hatvanharmadik ...
Lassan helyreáll a rend, megszokott medrében hömpölyög tovább az élet. Vagy majdnem abban... A tavasz dermesztő mementói talán örökre velünk maradnak, maszk, gumikesztyű, zselés mancsfertőtlenítő nélkül többé kocsiba sem ülünk. Kötött pulcsimat, picinyke viharkabátomat ellenben a héten merészen itthon hagytuk, és kezdem elhinni, hogy cirka hónapnyi késéssel tényleg a nyár zörgeti az ajtót.
A jelek biztatóak, apa vastag dzsekijét például végre ...
Szorosan összetartozunk, kapcsolatunk három esztendeje alatt elválaszthatatlanná váltunk. Létezni sem tudnánk a másik nélkül, együtt ébredünk hajnalban, térünk nyugovóra este. Az éjszaka csöndjében egymás lélegzését figyelve álmodunk, és mert azt mondják, az ugatós négylábúak ösztönösen hasonulnak társukhoz, leltárt készítettem… Az apák napja óta eltelt héten csokorba szedtem, mi mindenben emlékeztetek apukámra.
Könnyen ment, a jeleket bárki ...
Beszorultam a lakásba, egész héten bánatosan kémleltem a barátságtalanul nyirkos kertet. Csendben fohászkodtam, hogy tartson végre hosszabb szünetet az eső, tűnjenek el a tócsák, és újra száraz lábbal baktathassunk a közeli erdő fáinak lombkoronája alatt kanyargó ösvényen. Az undok locspocsért, a pocakomat súroló ragadós sárért orrolhatnék a népi kalendárium utolsó fagyosszentjére, ám Medárd aligha akart rosszat.
A híres gyümölcspatrónus június ...
