Hangtalanul közeledett, a magasból nesztelenül leereszkedett, némán lebbenő fátylával betakarta a ködös messzeséget, csendjébe csomagolta a vidéket. Vékonyan terült szét az őszi színekben pompázó tájon, a hosszú pihenőre készülő világon, gyengéden végigsimított a kobakomon, tréfálkozva megült érzékeny orrocskámon. Apró pelyhekben szállingózott, látogatása csupán percekig tartott, oldalamon baktató csinos dakszlipajtásomnak, Bónak és nekem az idei ...
Tompulnak a fények, hosszabbodnak az árnyak, csendesen megágyaznak a formálódó változásnak, az idők kezdete óta szakadatlan körforgás soron következő állomásának. Későn pirkad, korán érkezik az este, csillagokkal díszített fekete hálóköntöse felöltését a világ délutánra tette, zajlik a begyakorolt átalakulás, a küszöbön toporog az évszakváltás. Fázós dakszlipajtásommal, Bóval elég az ablak mellé telepednünk, a párkányról szétnéznünk, a ...
Hívó szavának végre engedhetek, titokzatos rengetegébe ismét bármikor bemerészkedhetek, jelzett útjairól megint bátran letérhetek. A kutyagolással sűrűjében szabályt most nem sértek, az ösvényeit borító avarban suta bal hátsó tappancsommal sántikálva nyugodtan lépkedhetek, őszi pompájának örvendezhetek. A vadászidény tart még bőszen, ám a Velencei-hegységben kiszegezett papírokon felsorolt tiltások már nincsenek érvényben, fürge pajtásommal, Bóval ...
Fejcsóválva megmosolyognak, amint közelségét borzongva felpanaszolom, a legtöbben csodálkozva figyelik, miként pusztán neve említésére takarómat dideregve az orromra húzom. Nincs még hideg, az idei varázslatos indiánnyár után kevesen értik, mitől reszketek, vacogásom okára a kíváncsiskodók a kalendárium lapjain nehezen lelhetnek. Évszakok közé sorolását a felelősök régóta halogatják, ám fajtám ismerői jól tudják, a tacskótél igenis létezik, a ...
Baljós történeteket suttognak a megfáradt őszi lombok, zörögnek a lassan zöldjüket vesztő bokrok, a falucskánkat ölelő Velencei-hegységben mától nem mindegy, fürge dakszlipajtásom, Bo oldalán mikor kirándulok. A talpaim alatt recsegő-ropogó avarban reggel kilenctől délután négyig kutyagolhatok, így szólnak az elrendelt korlátozások, a következő három héten ellepik a környéket a vadászok. Az erdők lakóiért mostantól folyvást aggódhatok, ezért hangosan ...
Kerek egy esztendőt vártam, a mérőszalagot szorgosan elrágtam, a kihagyhatatlan alkalomra terveket kovácsoltam. Számtalanszor elképzeltem az egészet, álmaimban körbenyargaltam a zöldellő rétet, pocakomon éreztem a fűszálak gyengéd csiklandozását, hallgattam földszintes barátaim távolban felhangzó vidám csaholását. Jön az utolsó hét, így pajtásommal, Bóval hamarosan ott lehetek, vele a Tacsi Talira szombaton elmehetek, a dakszlik hömpölygő seregével ...
Tombol még javában, úgy tesz, mint aki ráér gondolkodni az elkerülhetetlen távozásban, perzselő forróságával kiszárítja a tájat, hirtelen lezúduló felhőszakadásaival megörvendezteti a szomjazókat. Ideje a meteorológusok szerint a jövő héten lejár, hiszen az augusztusból nincs több hátra már, de a csillagászok sem lapoznak igazán messzire a kalendáriumban, elköszönnek tőle szeptember utolsó harmadában. Fürge pajtásommal, Bóval sajnáljuk, ha vége, ...
Későn fekszem, korán ébredek, bicegős sétáimra a reggel hűvösében megyek, a lustálkodásnak teret délután engedek. A tomboló kánikulában lepihenek, álmosan vánszorognak a percek, mások ilyentájt a strandra sietnek. Nyár van, nem történik semmi, a sajtónyelvben ezt a csendes időszakot szokták uborkaszezon elnevezéssel illetni, ám én most is szeretnék érdekes dolgokról mesélni. Az alkalmat megragadom, mai témámmal az évszakhoz igazodom, kedvenc zöldségeimet ...
Hajnalban lombsusogás kényeztet vidám madárdallal, a vén kút kerekének nyikordulása ébresztget a szomszédban felhangzó kakaskukorékolással, délben a méhecskék döngicsélése keveredik a szelek szárnyán utazó harangkondulások sokaságával. Az ajtófélfában szú perceg, ólomlábakon ballagnak a percek, álmosító a csend, varázslatos a békesség, este csillagos sátrat húz fölénk az ég. Nálunk falun pont ilyen, ám pajtásommal, Bóval az oldalamon megsúgom, ...
Seregnyien átkozzák, a kénköves pokol bugyraiba kívánják, mások imádják, nélküle a nyarat ezen a féltekén elképzelni sem tudják, perzselő kirohanásait örömmel fogadják. Jelenléte éppen időszerű, gondoljon bármit a kalendáriumra tekintve a nagyérdemű, tombolhat sokáig, némi túlzással akár az ősz első kopogtatásáig. Kibekkeléséhez receptet csinos dakszlipajtásommal, Bóval aligha adhatunk, csupán annyit mondhatunk, míg a frissítő nyári záporok után ...
