Estére rendszerint kellemesen elfáradok, vacsora után a tévézésre is gyorsan ráunok, jöhetnek sorra a műsorok, míg peregnek a filmek, a pihenésre koncentrálok. Meleg pokrócomból kényelmes vackot formálok, némi körkörös topogással alapozok, aztán lecsukódó pilláim mögött izgalmas kalandokra indulok. Mancsaimmal kapálva futok, szaladok, fogaim közt szűrve halkan vakkantok, és bár néhány olvasómat ezzel talán megbotránkoztatom, most mégis elárulom, hajnalig ...
Ébredéskor láttam meg az ablak tükrén, a vöröslő hajnali fény éppen felragyogott szétterülő levélkéi peremén, szirmait tétován bontogatta, fiatal hajtásait pirulva az ég felé nyújtogatta. Belakta a keret alkotta szűk sarkokat, kacsaival kitapogatta a lakályos zugokat, szépségével elkápráztatta ámuldozó párosunkat. Ásítozó dakszlipajtásommal, Bóval néhány pillanatra a reggeliről is megfeledkeztünk, a jelenségben gyönyörködtünk, azon tanakodtunk, ...
Élénkül már az ijesztő petárdadurrogás,
kezdődik az elmaradhatatlan ricsajozás,
az ég sötétjében tűzijátékrakéták szállnak,
hamarosan vége a visszaszámlálásnak.
Elballagott mellettünk egy hosszú esztendő,
titkok sorával megérkezett a következő,
ideje a búcsúzótól illedelmesen elköszönni,
a küszöbön toporgónak fogadalmat tenni.
A múlt képei a nosztalgiázásban segítenek,
rengeteg csodálatos percet elém idéznek,
emlékeim közt szabadon ...
Ólomlábakon ballagnak a percek,
vén falióránk mutatói kimérten lépkednek,
az ünnepi várakozás terhét cipelve ügyelnek,
hogy időt hagyjanak a lázas készülődésnek.
A konyhában szorgos kezek serénykednek,
se vége, se hossza a vidám főzőcskézésnek,
a fedőt emelgető fazekak a tűzhelyen megülnek,
a halszeletek forró paprikás fürdőt vesznek.
A bejglit az elegáns tálcára régen kitették,
tetejét hófehér porcukorral finoman behintették,
ebédhez a ...
Bámulom az égbolton úszó fellegek közt hunyorogva lekacsintó csillagokat, az ablakon kikukucskálva követem a komótosan ballagó holdat, érdeklődve várom a megállíthatatlanul közelgő változásokat. A kalendárium azt súgja, a sötétség a héten feladja, a párkányon lobogó adventi gyertyák fényében a terjeszkedést a világosságra hagyja, hosszabbodhatnak a nappalok, és ettől máris boldogabb vagyok. Érkeznek az ünnepek, csinos pajtásommal, Bóval ...
Varázsos történetét töviről-hegyire ismerem, jellegzetes alakját, pirospozsgás arcát, derűs kacagását rengetegszer magam elé idéztem, álmaim lebbenő szárnyán kitárt karjaiba repültem. Képzeletemnek hála hófehér szakállába csimpaszkodva az ölében elücsörögtem, kabátja holdfényillatát ébredéskor még sokáig érezhetem. Ajándékait évről évre megkapom, csinos pajtásommal, Bóval megosztozom, ám látogatásairól folyvást lemaradtam, röviden elmondom ...
Hangtalanul közeledett, a magasból nesztelenül leereszkedett, némán lebbenő fátylával betakarta a ködös messzeséget, csendjébe csomagolta a vidéket. Vékonyan terült szét az őszi színekben pompázó tájon, a hosszú pihenőre készülő világon, gyengéden végigsimított a kobakomon, tréfálkozva megült érzékeny orrocskámon. Apró pelyhekben szállingózott, látogatása csupán percekig tartott, oldalamon baktató csinos dakszlipajtásomnak, Bónak és nekem az idei ...
Tompulnak a fények, hosszabbodnak az árnyak, csendesen megágyaznak a formálódó változásnak, az idők kezdete óta szakadatlan körforgás soron következő állomásának. Későn pirkad, korán érkezik az este, csillagokkal díszített fekete hálóköntöse felöltését a világ délutánra tette, zajlik a begyakorolt átalakulás, a küszöbön toporog az évszakváltás. Fázós dakszlipajtásommal, Bóval elég az ablak mellé telepednünk, a párkányról szétnéznünk, a ...
Hívó szavának végre engedhetek, titokzatos rengetegébe ismét bármikor bemerészkedhetek, jelzett útjairól megint bátran letérhetek. A kutyagolással sűrűjében szabályt most nem sértek, az ösvényeit borító avarban suta bal hátsó tappancsommal sántikálva nyugodtan lépkedhetek, őszi pompájának örvendezhetek. A vadászidény tart még bőszen, ám a Velencei-hegységben kiszegezett papírokon felsorolt tiltások már nincsenek érvényben, fürge pajtásommal, Bóval ...
Fejcsóválva megmosolyognak, amint közelségét borzongva felpanaszolom, a legtöbben csodálkozva figyelik, miként pusztán neve említésére takarómat dideregve az orromra húzom. Nincs még hideg, az idei varázslatos indiánnyár után kevesen értik, mitől reszketek, vacogásom okára a kíváncsiskodók a kalendárium lapjain nehezen lelhetnek. Évszakok közé sorolását a felelősök régóta halogatják, ám fajtám ismerői jól tudják, a tacskótél igenis létezik, a ...
