Május első vasárnapján rendre megünneplik,
a gyerekek a világ egyetlen táján sem feledik,
ajándékaikat az alkalomra szeretettel készítik,
velük sajátjukat az anyák napján felköszöntik.
Pajtásommal, Bóval tervezgettünk éppen eleget,
találgattuk, kettősünk mivel kedveskedhet,
hogyan okozhatnánk ezúttal felhőtlen örömet,
miként tehetjük emlékezetessé a közös perceket.
Izgatottan vettük sorra a különféle ötleteket,
a kézenfekvőeket, az ...
Jelzőjét a régiek adták, a lényeget megragadták,
furcsaságai láttán évről évre megmosolyogták,
vagy fejüket miatta épp bosszankodva csóválták,
az áprilist bolondos hónapnak ma is okkal tartják.
Megismerésénél számít az első benyomás,
aminek középpontjában nála mi lehetne más,
mint a szinte hagyományos Hugó-napi mókázás,
az elsején szokásos temérdek kacagtató ugratás.
Jónás úr már bő egy évszázada nem fürdik,
a híres vízipacit ...
Daluktól már kora hajnalban hangos a kertünk,
vidám énekük első trilláira kinyitjuk a szemünk,
csicsergésük csilingelése felvidítja az életünk,
pajtásommal, Bóval a madarakért lelkesedünk.
Tollas népükkel nem újkeletű a barátságunk,
réges-régen bizalmas kapcsolatot ápolunk,
a portánkon gyülekezőknek segítünk, ha tudunk,
ezért cserébe igényt semmire sem tartunk.
Etetőiket télen most is megpakoltuk gazdagon,
megosztozhattak a kirakott ízletes ...
Kertecskénken keresztüllopakodott a nyuszi,
vártuk már, hisz ajándékokat szokott hozni,
ám tapsifüles a ravaszdi rókától vett leckéket,
könnyedén kicselezte lesben álló kettősünket.
Lelkes pajtásommal, Bóval hiába virrasztottunk,
az ablak mellett teljesen hasztalanul lapultunk,
s bár vendégünk látogatásáról végül lecsúsztunk,
meglepetései után kora reggeltől kutathattunk.
Odakint a kikelet barátságos meleggel fogadott,
a felkelő napocska a ...
Messziről nézve valahogy mindig rohanni látom, mégis bosszantóan ráérősen cammog, amikor az eljövendő események jöttét várom. Múlását régimódi falióránk egykedvű ketyegéssel jelzi, kerekének megállíthatatlan forgását a karcsú mutatók párosa kimérten követi, előrehaladásának e világi ütemét a súlyos inga lengése szemlélteti. Felemás természetét kíváncsian tanulmányozom, tapasztalataimat pajtásommal, Bóval megosztom, és mert ő igen ...
Öles léptekkel közelednek, mindjárt itt lesznek,
amint megjöttek, portánkra sorra bezörgetnek.
Ajándékaikért cserébe semmit el nem fogadnak,
pajtásommal, Bóval örülünk a tavaszhozóknak.
A kikelet előtt az első a kaput szélesre tárja,
neki az utat felettébb udvariasan megmutatja,
a földet gyengéd napsugarakkal simogatja,
a természetet köszönésével ébredésre bírja.
Nevét hálásan említi a sok bölcs népi regula,
a bő termést szépségével mind ...
Súlya alatt a vénséges hintaszék meg se reccsen, benne elücsörögve elébb lassan előre, majd hátra billen, lábait kockás plédbe bugyolálja, tekintetével az ablakon túl terjeszkedő sötétséget kutatja. A felhők közt kacsingató csillagokat régről ismeri, ha szépen kérjük, őket sorra megnevezi, a hunyorgó pontocskákat barátként üdvözli. Történetéről ellenben a huncut hallgat, fiatal pajtásommal, Bóval firtathatjuk a múltat, tanácstalanul találgathatjuk, ...
Neve napjáról megemlékezni sosem feledünk,
az alkalomra izgatott kíváncsisággal készülünk,
felkeléskor rá gondolva az ablakhoz szaladunk,
pajtásommal, Bóval az üvegen kikukucskálunk.
Tippelgetjük, Mátyásnak ezúttal mi lesz a dolga,
szekercéjével elűzi a hideget, netán csinálja,
az előbbi lehetőségnek szívből örvendezünk,
az utóbbi miatt ellenben megfájdul a fejünk.
A komor hangulat, sajnos, ma okkal kerülget,
híres vendégünk még hajnalban sem ...
Észrevétlenül megül házunk falán, lehunyt pillái mögött álmodozva mereng az évszakok szeszélyes váltakozásán. Törékeny testét fázósan összehúzza, dideregve vár a langyos fuvallatokra, türelmesen kiböjtöli, míg a kikelet hírnökeként megint útra kelhet, a párát lehelve ébredező táj felett csapongva repkedhet. A nappali pávaszem nálunk vendégeskedik, pajtásommal, Bóval és velem barátkozik, ám noha szívesen látjuk, azt kívánjuk, ne térjen vissza a ...
Javában alszik még a világ, a békésen szendergő táj csupa sejtelmes némaság, a határban hűvös szelek járnak, nem való a zord évszak a hozzánk hasonló fázós tacskóknak. Elég az ablakon kinéznünk, máris didergünk, reggeli után reszketve a forró kályha mellé telepszünk, később dafke nekivágunk, a falucskánkat körülölelő erdőben vidáman barangolunk. Ismerős vidéken kódorgunk, friss levegőt szippantunk, az utat fürge dakszlipajtásom, Bo választja, én ...
